2016-06-12

Titkos bűneink 4. Elédbe vetetted… titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. (Zsolt 90,8b) Titkos bűnök ellen a legáldottabb védekezés a bűnvallás. „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5,16) Dávid király így imádkozik a 32. zsoltárban: „Míg hallgattam kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett,…rám nehezedett kezed, erőm ellankadt. Megvallottam Neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és Te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." A református keresztyénség nem ismeri a fülbegyónást, de nagyon tévedne az, aki azt hiszi, hogy a református embernek nincs szüksége gyónásra. Minden embernek szüksége van arra, hogy bűneit megvallja, s így megszabadulhasson a megvallott bűntől. A megvallott bűn olyan, mint a kidobott parázs, ami ha egy darabig izzik is, de nem sokára teljesen elhamvad. Vedd komolyan azt a figyelmeztetést, amit ez az Ige számodra is ad. Nézz jól magadba és vedd észre, vedd komolyan titkos bűneidet, s igyekezzél attól megszabadulni addig, amíg nem késő, addig amíg, veszedelembe és végső romlásba nem dönti életedet! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a bűnei. A nyulak is akkor ugranak ki az árokból, amikor nem is sejti az ember. (Spurgeon)