2016-06-18

Most én imádkoznék… Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. (Jak 5,16) Egész hetem sűrű volt, szombaton is egy konferencián vettem részt, este 10-re értem haza, és jött a vasárnap. Abban az időben négy istentiszteletet tartottam vasárnaponként, s mivel böjt első vasárnapja volt, így a faluban lévő Idősek Otthonában is tartottam úrvacsorás istentiszteletet. Reggel már fáradtan ébredtem, s tudtam, hogy nehéz napom lesz ezen a vasárnapon. Délelőtt megvoltak az úrvacsorás alkalmak, majd az öregotthon következett. Délután már alig volt erőm a szolgálatokra, és még várt egy betegúrvacsora is, az istentiszteletek után. Alig vártam, hogy ez az utolsó szolgálat „meglegyen", haza érjek, és le tudjak pihenni. Megérkeztem a beteg nőtestvérhez, és vettük az úrvacsorát együtt. S mielőtt elindultam volna végre haza, megkérdezte a nőtestvér, hogy nagyon sietek-e, vagy még van időm számára. Ez az utolsó szolgálatom ma - volt a válaszom, már nem sietek sehova (csak az ágyamba, hogy átadjam magam a pihenésnek - gondoltam magamban). Ekkor azt mondta, hogy most ő szeretne imádkozni értem, hiszen én már annyit imádkoztam érte, és más betegekért. - Most én imádkoznék a tiszteletes úrért. Az imádság közben minden fáradságom elmúlt, és újra erősnek éreztem magam. A nőtestvér nem tudta, hogy én milyen állapotban vagyok akkor, de Isten tudta, s felemelt az elesett állapotomból, és újra kősziklára állított beteg testvérem imádsága által. Milyen jó, hogy minden gyülekezetben vannak imádkozó testvérek, akik bennünket, lelkipásztorokat imádságban hordoznak az Úr előtt, „mert igen hasznos az igazaknak buzgóságos könyörgése." (Jakab 5,16b.) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az imádság tűz, és aki nem gyakorolja, meghidegül.