2016. október 12., szerda

2016-10-12

Boldogmondások hegye

 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és amint leül vala, hozzámenének az ő tanítványai. És megnyitván száját, tanítja vala őket. (Mt 5,1-2)
A Boldogmondások hegye voltaképpen nem más, mint a bizonyságtételnek, a zászlóbontásnak, a programadásnak a helye. Itt mondta el Jézus az ő mennyei programját. Itt mondta el azokat a dolgokat, amiket minden olyan embernek tudnia kell, aki elindult Jézussal a keskeny úton. Jézus programbeszéde ez. Úgy találjuk meg a Máté evangéliuma 5-7. részében, mint Jézus hegyi beszéde.
Olyan program tárul itt elénk, amely a menny illatát árasztja széjjel. Úgy érzi az ember, hogy nem ezen a földön jár. Végighallgatva ezt a beszédet, éppen úgy elálmélkodhatunk rajta, mint az egykori hallgatók álmélkodhattak.
Eddig senki sem azokat tartotta boldognak, akikről Jézus ezt mondta. Hogy a hívő ember feladata, hogy só, világosság és hegyen épített város legyen a világban, arra nem gondolt senki.
A Hegyi beszéd Jézus hatalmas programja. Nincsen más feladatunk, mint hogy ennek engedelmeskedjünk, hogy ehhez szabjuk életünket. Még ma kezd el éledtedben e program végrehajtását!

 Jó hallani, Jézus rég hogyan beszélt,
tudni, hogy Ő mutatja az utat.
De Atyja áldása úgy lesz csak miénk,
ha meg is tartjuk szavát boldogan.
Jól figyelj Istenre hát,
tedd, amit kér, és megáld.
Boldog csak így lehetsz, tartsd meg szavát;
jól figyelj, hallgass reá!

Jézus beszéde megóv, figyelj oda;
cselekedj úgy, ne csak hallgasd, vigyázz!
Sziklára építs, igen, ne homokra;
dühönghet szélvihar, házad megáll.
Jól figyelj Istenre hát,
tedd, amit kér, és megáld.
Boldog csak így lehetsz, tartsd meg szavát;
jól figyelj, hallgass reá!

Folyó mentén, lombos fán sok a virág.
Teremjünk jó gyümölcsöt idején!
Fogadjunk szót, erre kér égi Atyánk,
akkor megáld, s élhetünk örökké.
Jól figyelj Istenre hát,
tedd, amit kér, és megáld.
Boldog csak így lehetsz, tartsd meg szavát;
jól figyelj, hallgass reá! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Boldog, ki ésszel föléri, mit tesz Jézust szeretni, s magamagát Jézusért megvetni. – Az egyik kedvestől ugyanis meg kell válnunk a másikért, mert Jézus azt akarja, hogy mindenek fölött Őt szeressük. (Kempis Tamás)