2016-11-23

Útravaló Készítsetek magatoknak útravalót. (Józs 1,11) Jó, ha van útravalónk. Útravaló, amit talán édesanyánktól, édesapánktól vagy nagyszüleinktől kaptunk. Lehet, hogy iskolában, vagy a gyermek-istentiszteleten tették bele a tarisznyánkba. Mindegy, hogy hol és kicsoda, csak igen jó, ha van egy kis útravalónk, amikor elindulunk. Akármilyen kevés legyen is, mégis jó, ha van, mert Jézus a keveset meg tudja sokasítani, Jézus a kevésből sokat tud előhozni. Ilyen lelki útravaló az Ige, a Biblia, annak ismerete, egy imádság, amit szüleink, nagyszüleink tanítottak, egy sereg aranymondás, amit gyerekkorunktól kezdve megtanultunk, énekek, amikkel meggazdagodtunk. Szükséges azután, hogy bizonyos felszerelést, bizonyos fegyverzetet is vigyünk magunkkal. Aki veszélyes útra akar elindulni, nem egyszer visz magával fegyvert. Ki tudja, nem jár-e úgy, mint valamikor a jerikói utas, akit rablók támadtak meg, akit kifosztottak mindenéből és félholtra verve ott hagyták az úton, amíg aztán arra jött az irgalmas samaritánus. Ilyen lelki felszerelés, ilyen lelki fegyverzet az imádság. Ilyen fegyverzet a bibliaolvasás. És mindaz a lelki fegyverzet, amiről Pál az efézusi levélben beszél. (Ef 6,13-17) Ma már magadhoz vetted az útravalódat? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ne legyünk olyanok, mint a koldusok, akik folyton csak kéréseikkel ostromolják az Urat, hanem imádjuk Őt. (Stewart) Köszönöm, hogy a kérdőív kitöltésével segíted a munkámat. A kérdőív megnyitható itt: >>>>>A kérdőív linkje<<<<