2016-12-04

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2) A mai Igéből kiderül, hogy Sault céltudatosság jellemezte. Ő egy zsidó farizeus volt, aki Jézust és Jézus tanítványait nem szívlelte különösebben. A zsidóságra nézve veszélyes társaságnak tartotta Jézus követőit, ezért üldözte és irtani igyekezett azokat, akik Krisztushoz tartozónak vallották magukat. Ráadásul mindezt nagyon céltudatosan végezte. Látjuk a benne feszülő indulatot is, de látnunk kell a törvényességre törekvését is. A főpaptól leveleket kért, melyek feljogosították őt arra, hogy elfogja, és megkötözve Jeruzsálembe vihesse Damaszkuszból azokat, akik Jézus követői. Micsoda céltudatos elszántság ez. Tudta, hogy mit szeretne, tudta, hogy mit akar elérni és ezért meg is tett mindent. Ilyen a céltudatos ember. Itt kell feltennünk a kérdést, mert az Ige kérdezi tőlünk: mennyire céltudatos az életünk? Miért élünk? Miért érdemes felkelnünk napról napra? Mi hajt előre, mi motivál? Szánj egy kis időt arra, hogy ezt őszintén átgondolod! Isten előtt elcsendesedve… A nap gondolata: Szomorú lehet az ember, ha Istent nem érti meg, de sötét csak akkor, ha ellenáll Neki. (Zeller)