2016-12-09

Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. (Acta 9, 8-9) Református énekeskönyvünk 274. dicséretének egyik verse így szól: „Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz, az Úr rendelte kegyelemben, örök bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, jól tudja, hogy mi kell nekünk." Minden szava hangsúlyos ennek az énekversnek, mégis hadd emeljem ki azt, hogy örök, bölcs célnak megfelelsz. A bennünket megteremtő és önmagának kiválasztó Úr jól tudja, hogy mi kell nekünk, és ha mi is felismerjük a velünk való örök, bölcs célját, akkor mondhatjuk, hogy helyünkön vagyunk és tesszük azt, amit ránk bíz. Személyre szabott terve, célja van velünk az Úrnak. Felismertük ezt már és annak megfelelően élünk? Ahhoz, hogy az Úr velünk való céljait megismerjük, az előtte való csendességre van szükség. Ehhez pedig olykor lassítani kell, sőt meg kell állni is. Előfordul, hogy az Úr drasztikusabban állít meg nagyon rossz irányú rohanásunkban, mint gondolnánk. A lendületes Sault megállítja Jézus a Damaszkusz felé vezető úton és 3 napig nem lát, elveszíti szeme világát. Azért, hogy megtanuljon mindent másképpen látni. Mindent más szemmel nézni és más irányba tartson az élete… A nap gondolata: Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.