2017-01-04

Halogatás „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek." / Ézs 65,1/ Isten lehetőséget ad minden embernek arra, hogy keresse a vele való kapcsolatot. Sokszor szól sokféleképpen, mert ő mindenütt jelen van, ahol az ember megfordul. A születésünktől kezdve a halálunkig mindig ad lehetőséget a vele való találkozásra. Nem lehet másra mutogatni, hogy valaki is akadályozott volna a vele való kapcsolat kialakításában. Isten még a temetéseket is felhasználja erre, mert ott is az ő igéje szól, szinte oda kényszeríti az embert az ige hallgatására. Mily szomorú látvány, amikor a gyászistentisztelet alatt a végtisztességet tevők egy csoportja félre vonul, beszélget, egyesek még dohányoznak is. Hogyan áll meg az ilyen ember az Isten előtt az utolsó ítéletkor? Halogatni lehet a megtérést, de egyszer lezárul a kegyelmi idő, és elmúlnak a lehetőségek. Egyszer minden ember előtt megcsillan az üdvösségre vezető út, mert Isten kegyelmes, de nem erőszakos. Nagy bűn a halogatás, mert a halogató ember az örök üdvösség reményétől lesz egyre távolabb. Keressük Istent, és mondjunk igent az ő hívogatására, mert az idők gonoszak, ne fosszuk meg magunkat Jézus Krisztus közelségétől. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Semmi sem fontosabb, mint megismerni Isten tervét az életünkkel kapcsolatban, és semmi sem kárpótolhat érte, ha ezt elmulasztjuk – sem siker, sem gazdagság, sem hírnév, sem élvezet. (R.W.)