2017-02-24

„Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR." (2Krónikák 14:1) Az Ige olvasása és az imádkozás az, ami leginkább elmélyíti kapcsolatunkat az Úrral. Ha ezeket nem gyakoroljuk, nem beszélhetünk a vele való kapcsolatról sem. Minél több időt szánunk ezekre, annál inkább mélyül az Úrral való kapcsolatunk. Ehhez még a gyülekezet közösségében való rendszeres megjelenésünk, az Ige hallgatása is nagyszerűen hozzátesz. Ha engedjük, ha kérünk belőle. S ha szilárd az Úrral való kapcsolatunk, az bizony kihat életünk egészére, a mindennapi dolgaink végzésére is. Mondok erre egy példát. Egy ismerősöm, aki az Úr gyermeke és a településen, ahol él munkájánál fogva a rendezvények szervezésében hatalmas aktivitást fejt ki, mesélte a következőt: Egy falunapot szerveztek éppen, és még nem volt a helyszínen, amikor polgárőrök hívták telefonon, mondván nagy a baj, mert az árusok összevesztek az árusítóhelyeken. A telefonban csúnya káromkodások hallatszottak a háttérből. Megyek azonnal – szólt a telefonba és aggódni, idegeskedni kezdett, hogy hogyan tesz ő igazságot, hogy fognak lecsillapodni az egymással perlekedő emberek. De eszébe jutott Jézus szava, aki azt mondta, hogy amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja nektek. Amikor odaért a helyszínre, jó hangosan így kiáltotta el magát: „Jézus nevében jó napot kívánok mindenkinek!" S onnantól, mintha báránykákkal beszélgetett volna, akik a gazdájuk kívánságát akarják teljesíteni. Barátságosak, nyugodtak, egymásnak segíteni tudóknak bizonyultak... A nap gondolata: Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)