2017. augusztus 13., vasárnap

2017-08-13

 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért…(1Tim 2:1)
 Hány emberért imádkozol? Bizonyára nem teher imádkozni a családunk tagjaiért. Vagy, ha mégis annak érezzük, akkor merítsünk erőt előttünk járó imádkozó emberek életéből. Ábrahám Isten előtti könyörgése egészen csodálatos lehet számunkra. Arra gondolok, amikor unokaöccséért, Lótért fohászkodik az Úrnak. Isten ugyanis elhatározta Sodoma és Gomora pusztulását, csakhogy éppen ott élt Lót, akinek az életét szívén viselte Ábrahám. „Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban?" – kérdezi Ábrahám az Urat a Lótért égő féltő szeretetével. Nem pusztítom el – szólt az Úr. Majd Ábrahám szinte megdöbbentő módon többször elmondja e szavakat Isten előtti fohászában, könyörgésében és egészen tízre leviszi az igaz emberek számát. Isten pedig megígéri, hogy ha talál tíz igazat, akkor nem pusztítja el az előbb emlegetett két várost...
Az ókori egyházatya, Augustinus megtéréséért édesanyja 15 évig imádkozott. (Mások szerint 20 évig.) Megérte a buzgó, odaszánt ima? Bőségesen. Egy anya a gyermekéért egyébként is akkor teszi a legtöbbet, ha az Úrhoz vezeti, ha rendszeresen imádkozik érte.
Vajon számíthatnak ránk a családunk tagjai? Szoktunk imádkozni a házastársunkért, a gyermekeinkért, a testvéreinkért, a szüleinkért? S vajon hány ima száll az Úr felé a gyülekezetünkért, annak tagjaiért, lelkészeiért, presbitériumáért, valamennyi tagjáért? Azokért, akik ezután lesznek tagjaivá? És a szomszédokért, barátainkért, ismerősökért, munkatársakért?

A nap gondolata:

A vágy, hogy Istenhez imádkozzunk, egyre erősödik, ahogy minden más vigasztalás forrása kudarcot vall. (Spurgeon)