„Mi Isten munkatársai vagyunk." (1Kor 3:9)
Van, amitől óvakodnunk kell nekünk, mint Isten munkatársainak. Nem kell összehasonlítani sem a munkát, sem a munkásokat! Ez nagy veszély! Megkísérti minden kor hívő embereit, az egy csapatban fáradozókat is. Íme, Korinthusban Pált és Apollóst kezdték összehasonlítani. Egyesek szerint Pál nagyszerű munkát végzett, mások azt állították, hogy Apollós felülmúlta őt. Pál apostol ezen aligha sértődött meg, inkább az Úrra mutatott, hiszen tudta, hogy nem ő és nem is Apollós áll egy gyülekezet középpontjában, hanem Krisztus. S erre nekünk, mai tanítványoknak is figyelni kell: nem ember van a középpontban, hanem az Úr Jézus, ezért sem érdemes összehasonlítgatni. Abból csak viszály van: Ki tett többet? Ki a nagyobb? Ki az ügyesebb? Ki a hívőbb? Ezek rossz kérdések és így a válaszok sem lehetnek jók.
Pál alázata példaértékű: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek…" (1Kor 3:6-8) Egyébként a jól ismert talentumokról szóló példázat is arra figyelmeztet, hogy nem kell hasonlítgatni. Annyi lesz számon kérve, amit ránk bízott az Úr. Nem több és nem kevesebb. De annyi igen…
Sértődés előfordul még Isten gyermekei között is. Sajnos. Ám az nagyon ritka, hogy valakik azért sértődnek meg, mert nem vonják be őket a szolgálatba. Az Apostolok Cselekedetiről szóló könyv 6. részében olvashatunk ilyenről: „Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban." Manapság ritka az ilyen. Inkább az a jellemző, hogy kevesen akarnak szolgálni…
A nap gondolata:
A hit sohasem igyekszik keresni a maga feladatait és szolgálatait, de nem késik cselekedni, mihelyt észreveszi, hogy Isten hívja el azokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése