Keresés ebben a blogban

2018. január 17., szerda

2018-01-17

Bálványdöntögetés

Én, az ÚR, vagyok a te Istened… Ne legyen más istened rajtam kívül! (5Móz 5,6-7)
A Tízparancsolat első isteni kijelentése bálványdöntögetésre szólít fel minket. Miért van szükség erre?
A fő hely minden ember szívében, életében be van töltve! Mindenkinek a szívében az első helyen van valami, ami a számára a legtöbbet jelenti, amiben a legjobban reménykedik, amibe a szíve minden bizalmát veti. Példák sokaságát lehetne felhozni arra, hogy mi minden töltheti be a mai ember szívében bálványként a fő helyet. Velem együtt mindenki tudna mondani a saját életéből is olyan – visszanézve immár keservesnek mondott – időszakokat, amikor az ő gondolatai, szavai és cselekedetei is arról tanúskodtak, hogy nem Isten állt az első helyen az életében. Amikor szíve minden bizalmát nem Istenébe vetette, hanem olyan emberekbe, tárgyakba, eszmékbe, amelyektől helyzete jobbra fordulását várta, élete könnyebbedését remélte, amelyeket minden más elé helyezett, és amelyektől már szeretett volna, de önnön erejéből sohasem tudott megszabadulni.
   Érezted-e már, hogy jó lenne ezt a bálványt ledönteni, jó lenne tőle megszabadulni, és a fő helyet szívedben újra Istennek adni? Bizonyosan igen, hiszen oly sokszor átélted, hogy az már nem ad örömöt, inkább bizonytalanságot és kételkedést teremt, fájdalmat és szenvedést okoz. De azt is érezted, hogy az a bálvány mindig erősebbnek bizonyul. Ezért van szükséged Isten segítségére, az Ő bálványdöntögető igéjére, hogy kinyíljon Előtte a szíved, meghalld a biztató, bátorító szót, befogadd az örömhírt, evangéliumot. Jézus előtt nyisd ki a szíved, életed! Engedd, hogy Isten ledöntsön minden bálványt benne, ezek helyébe Őt, a te Uradat, Krisztusodat engedd be. És Ő veled lesz, veled van minden napon, ahogyan ígérte! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten nem arra vágyik, hogy bárki is közülünk a múltban éljen. Isten bocsánatával magunk mögött hagyhatjuk a múlt hibáit és a jelenben élhetünk. A jelent élvezhetjük, miközben megtapasztaljuk Isten szeretetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése