Testvérharc
„Hát szüntelenül vágni kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza, és ne üldözze tovább testvéreit?" (2 Sámuel 2,26)
Szomorú dolog, amikor testvérek harcolnak egymás ellen. Még szomorúbb, amikor lelki testvérek állnak egymással szemben, akiknek egy a lelki Atyjuk, egy Istenben hisznek. Izrael és Júda testvérnépek voltak, ugyanabban az Istenben hittek, törvényük, szertartásuk ugyanaz volt, mégis elszakadtak egymástól, kemény harcokat vívtak sok vérveszteséggel. Ebben az elkeseredett állapotban kiált Izrael hadvezére, Abnér, Júda fővezérének, Joábnak, hogy elég volt az egymás elleni kardforgatásból, tegyék le a fegyvert. Nem lesz ennek jó vége, ha szüntelenül vágják egymást. Nem ismerős nekünk ez az állapot, amikor Jézus Krisztusban hívő emberek vagdalkoznak egymással? Kinek van igaza? Ki csinálja jól, ki hogyan járul hozzá a közösség hitbeli épüléséhez? Abba kellene már hagyni az egymás hergelését, megaláztatását. Ne keressük egymás szemében folyton a szálkát! Sokkal inkább törekedjünk a Krisztusban való egységre, tiszteljük a másikban a jó szándékot az evangélium hirdetése területén. Ne feledjük, ezzel a magatartásunkkal csak a külső ellenségnek kedvezünk és szégyent hozunk az Isten ügyére, romboljuk az egyházunkat. Szűnjön meg a testvérharc, és bűnvallást téve forduljunk Isten megbocsátó szeretetéért. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Isten látja, mi van a földön. Látja a megnövekedett bűnt. Látja nem csak körülötted, de benned is. Tudom, hogy körülötted te is látod - de magadban látod-e? Isten türelmes, de egyszer jön az ítélet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése