2018. április 25., szerda

2018-04-25

Isten oltókése

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. (Jn 15,8)
A hívő embernek nem lehet más feladata és életcélja, mint, hogy Isten dicsőségére éljen. Az, amit Igénk így fejez ki: Abban dicsőíttetik meg az én Atyám!
De nem minden élet dicsőíti Istent. Az életünk úgy, amint van, a természeti emberünk nem szolgálja Isten dicsőségét. Ez az Igevers megmutatja, hogy miként dicsőítheti életünk Istent.
Ha sok gyümölcsöt termünk. Itt sok gyümölcsöt említ az Ige. Jézus Krisztus tehát nem elégszik meg azzal, hogy életünknek legyen egy-két gyümölcse, hanem sok gyümölcsöt akar. Az is természetes, hogy sok jó, sok nemes gyümölcsöt akar, és nem rosszakat. A hívő ember olyan szőlő, amely oltott. Nem vadszőlőt, nem vad gyümölcsöt, hanem oltott, nemes gyümölcsöt kell teremjen. Istent csak ilyen beoltott élettel lehet dicsőíteni.
Hogy történik a beoltás? A vad alanyokba beleoltják ügyes kezekkel a termő vesszőket, és azok a vad alanyok egyszerre elkezdenek nemes gyümölcsöt teremni.
Születésünknél fogva a mi életünk is vad alany.  El kell jönni az időnek életünkben, amikor az igazi szőlőtőről, Jézus Krisztusról a mennyei kertész szemeket hoz és éltünk vad alanyát beoltja csodálatos módon.
Az oltás fájdalommal jár. Az oltókés sebet ejt, de az oltókéz be is kötöz. Így van velünk Isten. Sebet ejt rajtunk, amikor a mi megtérésünket, újjászületésünket munkálja, de az Ő kegyelmes keze be is kötöz bennünket.
Testvérem, te hol tartasz a beoltás folyamatában? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Kétségeink, bizonytalanságaink, hiányosságaink teszik teljessé életünkben Krisztus erejét.