2018. október 11., csütörtök

2018-10-11

Fent a hegyen

Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, mert az Úr dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Hat napig borította azt felhő, majd a hetedik napon magához szólította Isten Mózest a felhő közepéből. Az Úr dicsőségének látványát olyannak látták Izráel fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán. Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel. (2Móz 24, 15-18)
A dicsőség. Amikor fölöttünk ragyog Isten orcája, „ragyogtassa rád orcáját az Úr", szoktuk kérni az az ároni áldással. Látni az ő dicsőségét, fölmenni a hegyre! Ő hív! Ott fenn a hegyen van az a hely ahol a szív békére lel! Jöjjetek mindnyájan – mondja Jézus. Ne kételkedj, ne vonakodj! Jöjj, jöjj, és építs! Gyere a hegyre! Érezd a szentséget, lásd az ő dicsőségét, adj hálát az érted kiontott vérért. Jöjj a hegyre!
A szeretet. Ebben a körül ölelő szeretetben átformálódnak gondolataink, életünk, és Isten akaratára hangolja cselekedeteinket, egész életünket. És a szentsége, dicsősége, szeretete megmutatása után leküld a völgybe megélni mindent. A völgybe? Nagyon nehéz visszamenni. Szinte képtelenség! Annyi fájdalom, betegség, bánat és háború vár. Mégis mi a mi Urunk bíztatásával és áldásával szállunk alá újra, bármilyen küzdelem vagy próba is várjon ránk. Minden „hegyen töltött" idő, istentisztelet, bibliaóra, igeolvasás akár közösségben, akár magányunkban áldott idő, a szív feltöltekezésének és felkészülésének ideje. Adjunk hálát ezen időkért. (Angyalosy Zsoltné)

A nap gondolata:

A legjobb hegyi levegő a Golgota keresztjéről fúj alá.