2018-11-20

Reménykedés az egyetértésben

„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róma 15,4).

Minél többször olvasom a Szentírást, egyre jobban áll előttem annak szoros összefüggése a mindennapi élettel. Valóban a mi tanításunkra írták meg az Istentől kiválasztott emberek a történeteket, egyes emberek életútját. Olvasva ezeket az eseményeket, átgondolva a helyzeteket, magunkra alkalmazva ezeknek az üzenetét: türelmet és vigasztalást nyerünk általa, és a reménység tölti meg a szívünket. Rajta keresztül lehetünk egyetértésben testvéreinkkel Jézus Krisztusban, és így dicsérhetjük szívvel és szájjal a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Ekkor valósul az meg, hogy amikor erősnek érezzük magunkat, tudjuk a hitben gyengéket hordozni, azoknak javára és épülésére szolgálni. Ebben az esetben teljes lesz az öröm és a békesség az életünkben, mert a Szentlélek ereje működik bennünk. Ha a Biblia tanításai alapján folytatódik az életünk, akkor megtapasztalhatjuk ezeket a csodákat. Tulajdonképpen erre van szükségünk ebben az összekuszálódott, feje tetejére állított világban. Ha az egyéni életünk boldog Jézus Krisztusban, akkor örömmel teszünk bizonyságot róla felebarátainknak. Ez jelenti azt a ma sokat használt szlogent, hogy vissza kell térni a 21. században az embereknek a keresztyén gyökerekhez, hagyományokhoz, mert csak ez tarthat meg bennünket, különben elsüllyedünk. Nem elég csak vallásos szólamokat pufogtatni, ismételgetni, hanem a megvallott hitünket meg is kell élni a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, a lakó környezetben: először az egyes embereknek kell megtérnie, aztán terjedjen ki az egész társadalomra. Reménykedjünk, hogy Krisztusban elérkezünk az egyetértéshez, és megújult élettel dicsőítjük Istent. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Amikor Isten feladatot bíz rád, azt nem végezhetnéd el, ha nem lenne megalapozott reményed. Isten mindvégig megtart. Tehát akkor se hagyd el ezt a reményt, ha kísértés zúdul rád.