Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 4Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. (2Kir 18:3-4)
Ezékiás király összevetette Isten törvényeit saját és a nép életének gyakorlatával. Látta, hogy bizonyos pontokon kiigazításra szorulnak a dolgok. Ezért megszüntette az áldozóhalmokat, ahol nem Istennek mutattak be áldozatot a nép tagjai, hanem bálványoknak. Vagyis kidobta, amire nem volt szükség, ami nem az élő Istenhez vitte közel az embereket. Megtett egy olyan dolgot, amit előtte jó pár király hosszú ideig nem mert megtenni. Volt ehhez hitbeli bátorsága.
A mi életünk nem szorul kiigazításra? Nincs benne egy vagy több olyan dolog, amit megtűrünk benne, pedig Isten Igéje szerint ki kellene dobni? Érdemes az Ige fényébe beleállítani életünket, családunkat, munkánkat, gyülekezetünket és azt, ami nem Istennek tetsző, kidobni belőle. Még akkor is, ha régóta benne van. Akkor is, ha fájdalmas valaminek az összetörése, kidobása. Ne felejtsük el, következménye van mindennek életünkben.
Kicsinek látszó bűnök megtűrése is következményekkel jár. Mindig rossz következményekkel. Hosszú távon egészen biztosan. Az Istennek tetszőt választani pedig áldásokkal jár, melyek tagadhatatlanul nehézségeket is jelentenek, hiszen bűnös énünk szereti a megszokottat, a kényelmeset, de az Úr útján járni nem kényelmes élet, hanem felelősségteljes és bizalmat kívánó. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Igazán akarom, hogy Isten akarata legyen meg az életemben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése