Lelki nagykorúság 2.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
A nagykorú keresztyén kerüli a viszálykodást, békeszerető. A civakodás a gyerekekre jellemző és az értetlen felnőttekre. Boldogok, akik békét teremtenek. (Mt 5,9) Ahol békességes légkör van, oda jó bemenni, oda vágynak a hívők.
A kiskorú viszálykodásból a nagykorú békeszeretéshez ez az út: megalázni magunkat az Úr előtt, és várni, hogy ő emel majd fel. Nem én keresem, nem én harcolom ki, nem én mutatom meg a magam igazát, hanem megalázom magam az Úr előtt, a többi az ő dolga. Annyi sok keresztyén közösség levegőjét mérgezi a viszálykodás, de a békeszeretés, az alázat, a másik javának a keresése mindig üdítőleg hat és vonzóvá, kívánatossá teszi a közösséget. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Csak akkor oldódik meg minden nálatok, ha ő lesz a Messiás, a Felkent, a Király! Ha alárendelitek magatokat uralmának, elkezdődik nálatok is a békeuralom. Bár lehetnél az a valaki, aki teljes szívből és egészen megnyitja az ajtót, hogy az a kereszten átszögezett kéz ne zörgessen hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése