Lelki nagykorúság 3.
Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére. (Zsid 5,13-14)
Vélemény és bizonyságtétel. A kiskorú keresztyén nem mer véleményt nyilvánítani, mindig kell egy nagytestvér, akivel beszélhet, hogy a testvérnek mi a véleménye, mert ő nem tud, nem mer hozzászólni, véleményt nyilvánítani ebben vagy abban a dologban. A nagykorú mer véleményt nyilvánítani, az Ige alapján van meggyőződése. Gondoljunk csak a vakon született történetére: Szülei pedig így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról." Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg." Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: „Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Erre ő így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." (Jn 9,20-25)
A nagykorú keresztyénnek van Megváltó Krisztusa, akit ő ismer, és aki mellett ő bátran kiáll. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ahogy egyre jobban belemerülsz a Szentírásba, a hit gyökeret ver benned és növekedni kezd. Az imáid pedig a hit által lesznek hatékonyak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése