Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!
(Zsoltárok 97, 10)
Ez az, ami nagy haszon. Az ember nyomorult és bűnös természete miatt egyébként nem produkálható többlet. Fordítva inkább vallják és élik ezt az emberek; gyűlölni az Urat és szeretni a gonoszságot. Ez akkor is igaz, ha még negédes hangon, álszerény mosoly kíséretében mondják is, hogy „Tiszteletes Úr! Én, Istennel jóban vagyok! Igaz, hogy a templomba nem járok, Bibliát nem olvasok, de már egyszer elolvastam. Keresztet viszont hordok a nyakamban, meg egyébként is, amikor bajban vagyok, akkor szoktam mondani, hogy jaj, Istenem. És még az is igaz, hogy nagyapám presbiter volt, nagyon hitte az Istent. Ezen már a hittanosok is mosolyognak. Nem mintha vicces lenne; de mindannyian tudjuk, hogy ahogy a múlt vasárnap elfogyasztott ebéd, már hétfőn sem volt elegendő, úgy az egyszer feltüzelt hit sem tölti fel az embert. Mert ahogy mindennap enni kell, úgy kell minden nap lelkileg is táplálkozni. Nem is beszélve arról, hogy a másik hitére mutogatni nem éppen tisztességes dolog. Tehát csak a folyamatosan és frissen megélt hit segíthet, és abból is csak az, amelyik személyes átélésből fakad. (Lovász Krisztián)
A nap gondolata:
Aki valami jót tulajdonít önmagának, Isten kegyelme elé gátat emel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése