„Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt” (Jak 1:12, EFO).
3. Segítség kérése
A modern, önérzetes, büszke emberre az jellemző, hogy mindent önerőből szeretne megoldani, anélkül, hogy bárkitől is segítséget kérjen. Talán az esendőség látszatától félnek, attól, hogy gyengének és kiszolgáltatottnak tűnjenek mások előtt. Keresztények között azonban nem szabad így történnie. El kell fogadnunk Isten elképzelését, miszerint felelősek vagyunk egymásért: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6:2, MBT).
Bizonyos esetekben igencsak zavarba ejtő parancsokkal találjuk szembe magunkat. Jakab levelében például ezt olvassuk: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért” (Jak 5:16, MBT). Ez nem azt jelenti, hogy az egész gyülekezet előtt be kell számolnom minden egyes bűnömről és kísértésemről. De a bizalmamba avathatok egy lelkileg érettebb testvért, esetleg egy barátot, aki megért és imádkozik értem, hisz „jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4:9, MBT). Azon kívül, hogy mellettem áll, imádkozik értem, másban is segíthet: elszámoltatható vagyok, és időnként rákérdezhet, hogy állok életem kérdéses területeivel.
A kísértésekben való helytállás csak Istennel lehetséges (Mk 10:27). De a fenti három pont segíthet abban, hogy győzelmet arathassunk a kísértést jelentő helyzetekben. Megéri küzdeni, hisz a bevezetőben említett szakaszban Jakab nem kevesebb jutalmat ígért, mint az örök élet koszorúját. (Tóth-Simon Károly)
A nap gondolata:
A Sátán ösztönözhet, de nem kényszeríthet. Állj ellene az Ördögnek, és elfut tőled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése