2014-08-31

"Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek..." (Róma 1,11) Beszédes az, hogy miért szeretné Pál látni ezt az eddig számára nagyrészt ismeretlen keresztyén gyülekezetet. Azért, hogy valamilyen lelki ajándékot adjon nekik. Adni akar. Sokszor csak akkor vágyunk egymás társaságára, ha kérni és kapni akarunk valamit. Megváltozik a tekintetünk, a hangszínünk és másképp fogalmazunk, ha kérünk. De ha valaki azért keres, hogy tőlünk kérjen valamit, nem szívesen nyitunk ajtót, talán még a telefont se vesszük fel. Jézus útmutatása egyértelmű, és a testi és a lelki dolgokra egyaránt vonatkozik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Pál adni akar - hogy pontosan milyen lelki ajándékot, azt nem írja meg. De azzal, hogy így fogalmaz, egyértelművé teszi, hogy amit adni tud, azt Istentől kapta. Ez a keresztyénség nagy szabadsága: az adni tudás és adni akarás. Az elengedés és a megosztás képessége. Ha Istentől kaptam valamit, és Ő indít arra, hogy adjak, akkor attól én nem leszek szegényebb. Anyagilag sem, de lelkileg sem! Sokszor lelki javakat nehezebb átadni: szeretetet - olyannak, aki nem szeretetreméltó; megbocsátást - annak, aki talán bocsánatot sem kért; türelmet - annak, akihez sok kell; békességet - annak, aki nyugtalan. Pál az adni akarás indulatával vágyik Rómába! Vajon mi hogy viszonyulunk ahhoz a közösséghez, amibe beletartozunk? Tudjuk-e, merjük-e adni időnket, erőnket, tudásunkat, szeretetünket, pénzünket? Vagy inkább csak kapni akarunk, és elvárjuk, hogy kiszolgáljanak? (Bodnár Máté) A nap gondolata: Ne gondolja senki, hogy amit másokért tehet, vagy amit másoknak adhat, az jelentéktelen semmi csupán, s a fáradságot sem éri meg. Sok apró patak is hatalmas folyammá egyesül.

2014-08-30

"Mert szeretnélek látni benneteket... Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok." (Róma 1,11.13) A római gyülekezetet nem Pál apostol alapította, mégis már a levél kezdetén arról a vágyáról beszél, hogy mindenképpen találkozni szeretne személyesen is a római gyülekezet tagjaival. Szép dolog a levelezés, de mégiscsak egy kényszermegoldás, egy korlátozott kapcsolat, ami akkor áll fenn, ha nem lehetünk együtt a másikkal. Akinek keresztyén hite van, az vágyik azok közösségébe, akik a hitben testvérei. Vágyunk egymás társaságára. A mai világban az emberek a modern technika vívmányaival egyre többet és egyre olcsóbban tudnak kommunikálni egymással. De ma sem találtak ki többet és jobbat a személyes együttlétnél. Persze nagy öröm és segítség a technika, de miért nincs ott a nagymama az unoka mellett? Miért nem veszi a fáradtságot két barát, hogy együtt elmenjenek biciklizni vagy sétálni? Miért lehet a családi közös program az, hogy egymás mellett ülnek, és órák hosszat nézik a tévét anélkül, hogy egymáshoz szólnának? Miért van, hogy a fiatalok beszélgetések helyett már csak csevegnek a neten, rövid szöveges üzenetekkel, és amikor közösségbe hívnak valakit, akkor inkább az otthonlétet választja a virtuális világban? Nekünk szabad ebben is másnak lenni, mint a világ. Szabad nem elmenni egymás mellett, hanem rámosolyogni a másikra. Szabad megkérdezni a másikat, hogy hogy van, és meg is hallgatni a választ. Szabad meglátni a másikban Krisztust, és nem csupán egy másik földi halandót. Szabad vágyni a másik ember társaságára. Egy aranyos gondnok bácsi mesélte el nekem, hogy egyszer pótkocsival vitt el leadni egy nagy adag terményt egy távoli városba. Várakozni kellett. Ott volt mellette egy szimpatikusnak tűnő, nyílt tekintetű bácsi. Szóba elegyedtek, elbeszélgettek. A beszélgetésben kiderült, hogy az illető szintén református, és szintén gondnok egy másik gyülekezetben. Az a jó, ha a keresztyének vágynak egymás társaságára, megtalálják egymást és egymással a közös hangot. (Bodnár Máté) A nap gondolata: Hasznosabb ajándékot senki sem adhat a világnak, mintha a maga győzelmes személyiségével ajándékozza meg. Ennek forrásai pedig az Istennel való közösség mélységeiből fakadnak. (Fosdick)

2014-08-29

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. (Jn 17:20-21) Jézus főpapi imájának rövid részlete a mai Igénk. Egységért, övéinek egységéért fohászkodik Jézus. De mit jelent Krisztus népének egysége? Nos, az egység nem azt jelenti, hogy mindig, mindenben egyetértünk, hanem azt, hogy elhordozom a másik másságát szeretettel. Egyházunk egyik püspökének rövid áhítatából idéznénk pár sort:   „Egymás segítésének kezdőlépése, hogy legalább rosszat nem mondunk a másikról, kifelé pedig soha nem mondunk rosszat a mieinkről, még akkor sem, ha vannak problémák. Fontos elem a szeretetben való egység is. Manapság már annyira sokfélék vagyunk, hogy az egység csak szeretetben élhető meg, hit által."  Vajon mennyire tudjuk megélni ezeket a sorokat? Nehéz feladat ez, de Krisztusra hangolva sikerülhet. Sőt, csak úgy sikerülhet… A nap gondolata: Senkinek a bűne nem ment fel engem attól, hogy vele szemben ne gyakoroljam a szeretetet.

2014-08-28

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13:34-35) Azt első keresztyénekre azt mondták a kívülállók: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!" Ez volt a bizonyíték a Krisztushoz tartozásukról. De ezt Jézus előre megmondta. Erről is szól a mai Igénk. És itt kell magunkra vonatkoztatni az Igét és azon elgondolkodni, hogy ránk, ma élő tanítványokra szintén ezt mondják? S mielőtt megítélnénk mások szeretetét, hozzáállását, szólok, hogy ne tegyük. Csak a magunkét tehetjük mérlegre, az Ige mérlegére. Az én szeretetem milyen? Mit tapasztalnak belőlem, a szeretetemből az emberek, a körülöttem élők, a gyülekezetem tagjai? Szeress! Könnyű és egyben fontos is ezt kimondani, de sokkal nehezebb megélni. Pedig ez a feladatunk. Kérd az Urat, hogy legyen segítségedre ebben is! A nap gondolata: A szeretet himnuszát, az I. Korintus tizenhármat, gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni.

2014-08-27

Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13:34) Jézus szeretetének egyik ékes példája, hogy megmosta a tanítványok lábát. Ez abban az időben a szolgák feladata volt. Jézus nagysága az alázatában mutatkozott meg leginkább. Nem derogált neki a tanítványok lábának megmosása. Azért megnéztem volna a tanítványok arcát, amikor Jézus hozzákezdett ehhez a műveletsorhoz. Aligha értették. Meg lehettek döbbenve rendesen. Már pedig az a helyzet, hogy Aki Isten formájában volt, tudott így viselkedni, meg tudta ezt tenni. Így szerette Jézus a tanítványait és hasonló alázatos, szolgálni tudó szeretetet kér övéitől. Igen, tőlünk is. Most szánjunk rá egy kicsi időt és gondoljunk vissza arra, hogy a bennünk lévő, Krisztustól nyert alázatos szeretetből ki részesült utoljára és milyen módon? Sikerül valamit felelevenítenünk? Vagy nem igazán szoktunk ehhez hasonlót gyakorolni? Van mit tanulnunk Jézustól a gyakorlati szeretet terén is. Vedd észre ma is, hogy az Úr kihez irányít oda, hogy megéld ezt a gyakorlati szeretetet! A nap gondolata: Ahol meghidegült a szeretet az emberekkel szemben, ott a világosság elé is árnyék borult.

2014-08-26

Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13:34) A szeretetről szól az Ige. Általában szeretünk olvasni erről a témáról, de meg tudjuk-e élni? Ez a legfontosabb kérdés. Hogy szeressünk? Mit jelent a mindennapi életben a szeretet? Nos, Jézus azt mondja: „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." Tehát van egy követhető, követendő példa Jézus tanítványai előtt. S hogy hogyan szerette Jézus a tanítványait? Személyválogatás nélkül. Jézus szerette Júdást is, pedig tudta, hogy el fogja őt árulni. Szerette Pétert is, a hirtelen természetű, a nagy fogadkozás ellenére őt háromszor is megtagadó Pétert. De szerette Tamást is, aki Mesterének feltámadása kapcsán azt mondta: hiszem, ha látom. És a legnagyobb hír, ami személyesen neked szól, hogy szeret téged is. Minden hibád, bűnöd, gyarlóságod ellenére is. Több feladatod is van ennek kapcsán: először is örülj annak, hogy Jézus téged is szeret. Aztán adj hálát érte és soha ne felejtsd el! Ettől a szeretettől senki és semmi el nem választhat téged. De ne csupán élvezd az Úr szeretetét, hanem add is tovább. Úgy, ahogyan Tőle láttad. Tedd meg ezt rendszeresen… A nap gondolata: A szeretet ösvénye tövissel és bogánccsal van szegélyezve, de ez a tövises út mégis drága nekünk, mert Jézus azon velünk tart és megengedi, hogy karjára támaszkodjunk. (Spurgeon)

2014-08-25

Az egészséges tanítás Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással. (Titusz 2,1) Mi az egészséges tanítás? Az, ami megáll az Ige mérlegén: Jézus Krisztustól származik. A legnagyobb tanítónk maga a mi Urunk Jézus Krisztus. Tőle tanultak a tanítványok, Pál apostol is az ő intelmeiből merített. A hitélet gyakorlásában a legnehezebb a tanítás. Miért? Azért, mert igen körültekintő munkát igényel. Ismerni kell az egész Szentírást, hogy annak alapján tudjuk közvetíteni Isten akaratát. Különbséget kell tudni tenni a jó és rossz között, a profán és szent között, a megengedhető és az elítélendő között. Jézus is szüntelenül tanított, minden beszédében figyelmeztetett, rengeteg példázatot mondott, szinte észrevétlenül irányította a hallgatóság figyelmét újabb és újabb ismeretre. Ezért fontos, hogy egészséges legyen a gyökér, amiből táplálkozunk. Nekünk ezt a gyökeret kell keresnünk, onnan a mélyből kell táplálkoznunk, ami nem fertőzött. A felszínen levő víz pocsolya ízű, egészségtelen, tele minden szennyel, de a mélyen fúrt kútból az artézi víz igen egészséges, nem tartalmaz mérgező vegyi anyagokat. Számunkra Jézus Krisztus biztosítja azt az eredeti tiszta tanítást, ami mentes az emberi okoskodásoktól, mélyről jön és tiszta. Szívjuk magunkba a Biblia mérlegén megálló egészséges tanításokat. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  Aki üdvözülni akar, az olvassa úgy Isten Igéjét, mintha rajta kívül senki sem volna a világon. Akkor Isten Igéjének minden vigasztalása neki szól. (Luther Márton)

2014-08-24

Isten csodálatos útjai „Áldjátok, népek a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon." (Zsoltárok 66,8 – 9) Isten szereti teremtményét és gondot is visel róla. Megadja neki azt, amire szüksége van. Örül, ha az ember boldogul. Mindezekért mit kér cserébe? Csak azt, hogy áldja őt minden nép. Isten nem osztozik mással a dicsőségen. Imánkban felelhetünk neki, ő meghallgatja, figyel imádságunk szavára, nem utasít el, szeretetét nem vonja meg tőlünk. Ezért csodálatosak Isten útjai. Ha Istent áldjuk és ő kerül életünk középpontjába, akkor tulajdonképpen mi vagyunk a nyertesek. Nekünk nem kell hétköznapi gondok miatt aggodalmaskodnunk, mert így biztos kézben vagyunk. Ha figyelmünk valóban Istenre összpontosul, akkor csodákat tapasztalhatunk meg. Ez a csoda, hogy életben tart bennünket, biztos talajon állunk, semmiképpen nem inoghatunk meg. Erről maga Isten tesz bizonyságot. Olyan dolog ez, mint amikor a gyermek bízik az apjában, a szemébe nézve ugrik feléje akkor is, ha alatta mélység van, hiszi, hogy kellő időben elkapja és sértetlenül kerül karjai közé. Nekünk is ezzel a gyermeki hittel kell Mennyei Atyánk felé fordulni, áldani őt megmentő hatalmáért, ezért csodálatosak az Isten felé vezető utak. (Horváth Csaba) A nap gondolata: A Biblia az élet könyve, az élet számára. (Steinberger)

2014-08-23

Szolgálatra kész férfiak

„...ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek." (Titusz 1,6)

Azok a férfiak alkalmasak a gyülekezet vezetésére, az egyházunk építésére, akik ezeknek a szigorú feltételeknek megfelelnek. Nem tökéletes embert keres Pál apostol példaképül, hanem fedhetetlent, akit nem lehet kikezdeni, mert elismert, törekvő, Isten jó sáfára és a gyülekezet érdekeit tartja szem előtt. Ugyanakkor birtokolnia kell az egészséges tanítást, aki az igazság ismeretében meg tudja győzni az ellenszegülőket. Közeledik egyházunkban a választások ideje, ezeknek az alap követelményeknek megfelelő hitben járó egyháztagot kell küldenünk a felelősségteljes tisztségek betöltésére. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Engedd, hogy az Úr naponként megáldjon téged, - csak így lehetsz áldás barátaid számára. (Zeller)

2014-08-22

Isten igéje szól  „...igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével..." (Titusz 1,3) Az ige szól, az evangélium hirdettetik, Isten gondoskodik róla, a megfelelő embernek adja a megbízást. Ilyen volt Pál is. Ő tovább adja környezetében a reá bízottaknak. Nekünk is az a feladatunk, hogy adjuk tovább az örömüzenetet. Kiknek? Azoknak, akik legközelebb állnak hozzánk, akikkel közös hiten vagyunk. Ők az Isten választottai. Ez a közös hit tart össze bennünket, ezért kell egymást erősíteni, mert nagy feladat vár ránk. Csak így tud Isten elküldeni bennünket mások megmentésére, ha mi magunk is erősek vagyunk. Éppen ezért kell egymás hite által épülni, hogy készek legyünk mindig a nagy bevetésre. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Aki Isten előtt megalázott szívvel olvassa Bibliáját, csakhamar megnyilatkozott szentélyt fog abban találni. (Kroeker)

2014-08-21

Jézus a világ világossága „Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok..." (Máté 15,18-19) Aki a Jézus Krisztus világosságában jár, az az Atyával szoros kapcsolatba kerül és nem téveszti el a helyes irányt. Jézus tanításaiban sokszor rámutat erre. Vitázik a farizeusokkal, próbálja őket meggyőzni álláspontjuk tarthatatlanságáról. Mai Igénkben Jézus a tisztaságról tanít. Nagyon fontosak a mindennapi cselekedeteinkben az indító gondolatok. Mivel vagyunk telve? Mit tartalmaznak a szívbeli indulataink? Minden emberből csak az jöhet ki, ami benne van. Jézus ezeket nevükön nevezi és hangsúlyozza: ez teszi tönkre az embert és környezetét, amelyek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Mindezek megdöbbentőek, ha azt vesszük figyelembe, hogy ma is, sajnos jellemzik az életünket. Gondoljuk végig ezeket: melyektől szenvedünk? Van kiút ezekből, ha Jézus Krisztus világosságában járunk, olvassuk minden nap az igét és figyeljünk az aktuális üzenetére. Mert igenis üzen nekünk, és nem akarja, hogy sötétségben járjunk, ki akar menekíteni a veszedelemből. Vigyázzunk a Mennyei Atya ültetésére és hagyjuk, hogy az növekedjék a szívünkben. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

2014-08-20

Krisztus mindenek fölött „... és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt..."(Ef. 1,17) Isten az ő Fiában, Jézus Krisztusban jelenti ki magát, ezért helyezte őt mindenek fölé ebben a földi és a láthatatlan világban. Pál eme kérése azokhoz az emberekhez szól, akik hitre jutottak és elfogadták szívükben Jézus Krisztust. Ha már egyszer döntöttek a Megváltó mellett, akkor kötelességük, hogy minél jobban megismerjék az ő akaratát. Ezt pedig kutatni kell, kérni Istent, hogy adjon hozzá bölcsességet, nyissa meg a hívő ember előtt azt az ajtót, amely a kinyilatkoztatás Lelkéhez vezet. Mivel Krisztus a fő, nekünk is őt kell elfogadnunk, az Írásokból meg kell ismernünk, mi az ő akarata. Ezért imádkozunk, hogy tárja fel előttünk Isten végzését, a jó irányt válasszuk. Ne az emberi bölcselkedések, a hagyományokon alapuló törvényeskedések határozzák meg mindennapjainkat, hanem krisztusi indulat legyen bennünk, amikor embertársainkkal kerülünk kapcsolatba: segítsük, enyhítsük szenvedésüket, ne piszkáljuk, hagyjuk békén moralizálással, vallási szabályokkal, tanokkal csak elvadítjuk őket. Mindenképpen szeretettel kell inteni, csak ezután taníthatjuk. Ezekhez kell a bölcs krisztusi lelkület, amelyet csak Jézus tanításaiból tehetünk magunkévá. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Mindent lehet pótolni, csak Krisztust nem. Amint az Ő helyébe valami pótlékot teszünk, azonnal beáll a pusztulás. (Szikszai György)

2014-08-19

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16) Mennyit ér az imádság? Az egyedüli ember, aki próbálta ezt megmérni, még mindig nem tudja. Egyszer azt gondolta, hogy kitalálja. Ez akkor történt, amikor volt egy kis zöldségüzlete a város nyugati végén. A világháborút követő karácsony előtti héten történt mindez. Egy fáradt kinézésű asszony ment az üzletébe és kért annyi élelmiszert, ami elegendő ahhoz, hogy karácsonyi vacsorát készítsen a gyermekeinek. Az üzletvezető megkérdezte tőle, hogy mennyit tud rá költeni. Az asszony ezt felelte: „Férjem meghalt a háborúban, semmit nem tudok fölajánlani, csak egy kis imádságot." Az üzletvezető megvallotta utólag, hogy nem nagyon volt szentimentális azokban a napokban. A zöldségüzletet nem lehetett fönntartani imádságok alapján. Ezért így szólt: „Írja le egy papírra", aztán folytatta munkáját. Legnagyobb meglepetésére az asszony elővett ruhája zsebéből egy papírlapot és átadta az üzletesnek, miközben ezt mondta: „Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekem ágyánál." A zöldséges átvette a papírt, mielőtt fölocsúdott volna meglepetéséből, és aztán már sajnálta is, hogy ezt kérte. Mert mit tudna csinálni az imádsággal, és mit tudna rá válaszolni. Aztán egy ötlet fogamzott meg benne. A mérleg egyik tányérjára, a súlyok helyére tette a papírlapot anélkül, hogy elolvasta volna és így szólt: „Meglátjuk, mennyi élelmiszert ér az imádság." Legnagyobb meglepetésére a mérleg nyelve nem mozdult, amikor rátett egy kenyeret a másik tányérjára. Zavarában és meglepetésében újabb élelmiszereket rakott rá, amit csak elérhetett hirtelen a kezével, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, de sem sikerült neki. Arca elvörösödött és dühös volt, mert meglátszott rajta a zűrzavar. Végre így szólt: „Ez minden, amit a mérleg képes megmérni. Itt van egy zacskó. Tegye bele az élelmiszereket, mert el vagyok foglalva." Az asszony mélyet sóhajtva és könnyek között kézbe vette a zacskót és kezdte belepakolni az élelmet, közben ruhájának az ujjával törölgette a szemét. Az üzletvezető nem akart odanézni, mégis észrevette, hogy elég nagy zacskót adott az asszonynak, és nem telt meg egészen. Ekkor odagurított neki egy nagy sajtot, anélkül hogy szólt volna. Amikor az asszony távozott, az üzletvezető megvizsgálta a mérleget. Vakarta a fejét és meglepetésében fölfedezte a titkot. A mérleg eltört. A zöldséges ma már idős ember. Haja fehér, de még mindig ugyanazon a helyen vakarja a fejét, amint visszaemlékezik az esetre. Sohasem látta az asszonyt ismét, de azelőtt sem találkozott vele. Mégis egész életében jobban emlékezett az asszonyra, mint bárki másra a világon, és gyakran gondolt rá. Tudta, hogy ezt az esetet nem ő találta ki, mert még mindig megvolt az a papírlap, amire az asszony az imádságot írta: „Kérlek, Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket nékünk ma!" (Máté 6: 11) A nap gondolata: A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból. (Zwingli)

2014-08-18

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16) A legnagyobb misszionáriusok erejének titka az imádság volt. John Wesley legalább két órát igyekezett mindennap imádságban tölteni. Samuel Rutherford háromkor kelt minden reggel, hogy várakozzék az Úrra. John Fletcherről mondták, hogy átitatta szobájának falait az imádság lehelete. A legnagyobb misszionáriusok az imádság hősei voltak. Gondoljunk David Brainerdre, aki 29 éves korában halt meg, és Henry Martynra, aki 31 évig élt és nevük a misszionárusok égboltján a legragyogóbb csillagként fénylik. Ezek a fiatalemberek óriási befolyást gyakoroltak saját nemzedékükre és a következő nemzedékekre is. Nem tényleges munkájukkal, ami hamar befejeződött, hanem imaéletükkel és szent jellemükkel végezték ezt. A nap gondolata:  Az imádságnak mindig ígéreten kell alapulnia. De hála az Istennek, hogy az Ő ígéretei mindig szélesebbek, mint a mi imádságaink. (Havergal)

2014-08-17

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16) Egy lelkész vallomását szeretném most közölni: „Valamit meg kell vallanom. Olyan lelkipásztor vagyok, aki nem imádkozik. Hogy őszinte legyek előttetek, mindig bűnösnek érzem magam imaéletem hiányossága miatt. Igen, imádkozom. Imádkozom a reggeli összejövetelen, a közösségi alkalmakon és a délelőtti istentiszteleten. Imádkozom reggel és minden étkezés előtt. Imádkozom gyermekeimmel és tanítványaimmal. Alkalmanként imádkozom a feleségemmel. Ó, igen, imádkozom emberekért kríziseik idején és a gyülekezetért, amikor arra szükség van. De a következetes, egyéni imaéletet nem gyakorlom. Huszonöt év óta küzdöm a rendszeres, következetes imaéletért. Vágyakozom az erőteljes, odaszentelt időért, amit az Úrral tölthetek. Az a kép jut eszembe, hogy Ádám találkozott az Úrral hűvös alkonyat idején, Mózes látta Istent szemtől szemben, Ábrahám úgy beszélt Istennel, mint barát a barátjával, és Luther Márton a nap legjobb három óráját mindig imádságban töltötte. Mély bűntudatot érzek, mint lelkipásztor, aki nem tölt elég időt az imádságban. Nem vagyok egyedül. Az országos átlag az evangéliumi prédikátorok között napi 20 perces imádkozás." Akár lelkészek vagyunk, akár nem, gondolkodjunk el azon, hogy mennyi időt töltünk naponta átlagosan imádsággal! Szerintem alatta van a 20 percnek, bár tévednék… A nap gondolata: Bármily erősen kérsz és óhajtasz is bizonyos dolgokat, könyörgésed mindig úgy végződjék, mint a Mesteré: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied."

2014-08-16

Kis dolgokat is kérhetünk az Úrtól? Kérjetek és adatik… (Máté 7:7)  Spurgeon, a nagy prédikátor mondta: „Hallottam egyszer egy istenfélő emberről, hogy az egyik nap egy elveszett kulcs miatt imádkozott Istenhez. Aki ezt nekem újságolta, meglepetését fejezte ki amiatt, hogy az ember még egy elveszett kulcsért is imádkozhat Isten előtt. De biztosítottam őt, hogy én is így szoktam imádkozni. Tényleg, lehet imádkozni egy kulcs miatt is? Igen. Kérlek, mondd meg nekem, hogy milyen nagynak kell lennie valaminek ahhoz, hogy imádkozzunk miatta? Ha bizonyos méretet határoznánk meg, akkor annak benne kellene lennie a Bibliában, és meg kellene tanulnunk az imádság matematikáját. Vajon az áll a Bibliában, hogy ha valamilyen tárgy ennyi és ennyi centiméteres, akkor imádkozhatunk érte, de ha egy negyed centiméternyivel rövidebb, akkor ne imádkozzunk érte? Ha nem imádkozhatunk a kis ügyek miatt, akkor félelmetes helyzetbe kerülünk, mert a kis kérdések okozzák nekünk a nagy aggodalmakat. Ha nem imádkozhatunk kicsiny ügyeinkben, akkor nagyon nyomorultak vagyunk." Testvér! Nincs olyan kicsinek tűnő dolog, amit ne vihetnél az Úr elé. Tedd meg, bármi is van a szívedben… A nap gondolata:  Az imádság olyan hatalom, mely által a lehetetlen lehetséges lesz. (Kelly)

2014-08-15

Hiszel az ima életeket megváltoztató erejében?  Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16) Hallottatok-e már arról, hogy Torrey, a nagyhírű evangélista miként tért meg? Fiatal korában a hitetlenség legmélyebb pontjáig jutott, és mindent kigúnyolt, a Bibliát, Krisztust, Istent, mennyet, poklot, halhatatlanságot, és így tovább. Édesanyja sokat imádkozott érte, és próbálta őt meggyőzni a hitről. Egy napon ezt mondta anyjának: „Belefáradtam már ezekbe, elmegyek és nem zavarlak titeket többé. Többé nem láttok." Az édesanya elment vele az ajtóig, aztán a kapuig, és sírva bocsátotta útjára ezekkel a szavakkal: „Fiam, amikor a legsötétebb óra szakad rád, és minden veszni látszik, ha őszintén segítségül hívod édesanyád Istenét, segít rajtad." A fiú elment és mind mélyebbre süllyedt a bűnben. Már több mint ötszáz kilométernyi távolságra volt otthonától, egy város szállodájában, ahol nem tudott elaludni. Reggel így szólt magában: „Fölkelek, és kiveszem fegyveremet a táskámból, és véget vetek ennek a csúfos emberi életnek." Amikor fölkelt, eszébe jutottak édesanyja utolsó szavai: „Fiam, amikor a legsötétebb óra szakad rád és minden veszni látszik, hívd segítségül őszintén édesanyád Istenét és ő segíteni fog." Torrey letérdelt az ágya mellett és így imádkozott: „Ó, édesanyám Istene, ha létezik ilyen Lény, világosságot akarok, és ha megadod nekem, bármibe kerül is, követni foglak." Néhány pillanat múlva megkapta ezt a belső világosságot és hazasietett. Azt gondolta, hogy majd meglepi édesanyját, de édesanyja elébe ment a kapuhoz, nevetve és sírva mondta kimondhatatlan örömében: „Fiam, tudom, miért jöttél haza, és tudom, mit kell mondanod. Megtaláltad az Urat. Isten elmondta nekem." Az édesanya hittel teljes imádságának ez lett a következménye. Ugye neked is van kiért imádkozni? Akkor soha ne fáradj meg benne! A nap gondolata:  Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)

2014-08-14

Imaéletünk a testi egészségünkre is hatással van…  Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16) A Duke Egyetemen négyezer 64 év feletti beteget vizsgáltak, és kiderült, hogy az imádkozóknak alacsonyabb volt a vérnyomásuk. Egy másik, hasonló kutatás egészségesebb immunrendszert mutatott ki. A Miami Egyetemen azt mutatták ki, hogy az AIDS-betegek közül kedvezőbbek azoknak az életkilátásai, akik gyakorolják vallásukat és önkéntesként a többieknek is segíteni próbálnak. Az imádság enyhíti az alkoholizmust, a depressziót és a kábítószer-függőséget, segít a csípőműtét vagy az agyvérzés utáni lábadozásban, kifejezetten javallott szívroham után, és különben is csodákra képes. Azt nem nagyon értik, hogy miért. Egyes feltételezések szerint a lelki béke és a nyugalom jótékony hatással van a szívizmokra és az immunrendszerre. Kimutatták, hogy imádság közben megváltozik az agyi vérkeringés. Egyes orvosok mindebből azt a következtetést vonták le, hogy imádkozniuk kell betegeikért. És neked, mi a megszívlelendő tanulsága az előbbi soroknak? A nap gondolata:  Az imádság erejét még soha egyetlen gyülekezet sem próbálta ki teljes mértékében. Ha az isteni kegyelem és erő hatalmas csodáit akarjuk látni a gyengeség, kudarc és kiábrándulás helyett, az egész gyülekezet fogadja el Isten felhívását: „Hívjatok segítségül, és válaszolok nektek, és nagy és hatalmas dolgokat mutatok, amiket nem ismertek." (Hudson Taylor)

2014-08-13

Tanulhatok mások imáiból is…   „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18:10-14) Igénk két imádsággal, két különböző lelkületű emberrel szembesít bennünket. Egy-egy imádság is lehet nagyon tanulságos, bennünket építő. Legyen ilyen a következő rövid történet két imája is: A múlt éjjel kisfiam megvallott nekem bizonyos gyermekes csintalanságot, és előttem térdelve így imádkozott az Úrhoz: „Tegyél engem olyanná, mint apukámat, aki bölcs és erős!" Aztán miközben aludt, letérdeltem ágya mellett, és megvallottam bűneimet, majd lehajtott fejjel így imádkoztam Istenhez: „Tégy engem olyanná, mint a kisfiam, tisztává és őszintévé!" A nap gondolata:  Annak, hogy imádságaink nem hallgattatnak meg, sokkal többször a tudatlanság az oka, mint a hitetlenség. Valami olyan dolgot kérünk Istentől, melyre nemcsak felszólítást, de még ígéretet sem nyertünk. (Steinberger)

2014-08-12

Rendezetlen ügyeink rendbetétele Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. (Mt 5:23-24) Mai Igénket mélyítse el bennünk a következő történet: A kis Dani édesanyja mellett térden állva imádkozott: „Ha meg kell halnom, mielőtt fölébredek... Ha meg kell halnom..." – „Mondd tovább, Dani – biztatta édesanyja. – Ismered az ima folytatását is." – „Várj egy kicsit" – szakította félbe a kisfiú. Felállt, lerohant a lépcsőn, és rövid idő múlva visszajött. Ismét térdre hullva folytatta imádságát ott, ahol abbahagyta. – Végül édesanyja érdeklődött tőle a közjátékkal kapcsolatban. Dani ezt a magyarázatot adta: „Anyu, végiggondoltam, amit mondtam, de meg kellett állnom, és Feri minden katonáját talpra kellett állítanom. Azelőtt a fejük tetejére állítottam őket, hogy lássam, milyen dühös lesz, ha majd reggel meglátja a katonákat. Most már, ha meg is kell halnom, mielőtt eljön a holnap, nem akarom, hogy így találja azokat. Sok minden érdekes, ha valaki él tovább, de nem szeretné az ember, ha rendezetlenül maradna valami a halála után." – „Igazad van, drágám" – mondta az édesanya egy kicsit reszkető hangon. Magára és sok felnőttre gondolt, akiknek abba kellene hagyniuk imádságaikat, hogy elrendezzék ügyeiket azokkal, akiket megbántottak. Testvér! Neked is vannak rendezetlen ügyeid? Hozd rendbe, amíg tart a kegyelmi idő! A nap gondolata:  Üres vödör a legalkalmasabb edény a kegyelem kútjához.

2014-08-11

Tudatos időbeosztás?! Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt… (Efezus 5:15-16) Időbeosztásunk mennyire tudatos? Elfolynak a percek, az órák a mindennapjainkból, vagy tudatosan sikerül odafigyelnünk a jó időbeosztásra? Isten egyik odaszánt gyermeke fogalmazta meg a következőket: „Több, mint fél évszázadon át sohasem ismertem olyan napot, amikor ne lett volna több munkám, mint amennyit el tudtam volna végezni. 40 éven át évente mintegy 30 ezer levelet kaptam, és a legtöbb levél átment a kezemen. Mindig van kilenc munkatársam, akik segítenek a német, francia, angol, dán, olasz, orosz és más nyelveken történő levelezésben. Aztán, mintegy 1200 tagból álló gyülekezet lelkipásztorának nagyon sok a terhe. Emellett öt hatalmas árvaházat vezetek, meg a könyvkiadómat és a nyomdát. Traktátusok, könyvek és Bibliák millióit terjesztem. De mindig szabállyá tettem, hogy sohasem kezdem el a munkát, mielőtt hosszabb időn át ne lettem volna együtt Istennel." És nekünk belefér minden nap az időnkbe az Úrral való kapcsolat? A nap gondolata:  Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem. (Swindoll)

2014-08-10

Kié a szívünk?  Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította. (Mt 21:12) Azt mondják, hogy egyszer Victoria királynő országa felföldi részén meglátogatott egy faluban egy szegény asszonyt. A szegényes házban ült néhány percig egy régi karosszéken. Amikor a királynő és kísérete távozott, az egyik kísérő megmondta az idős asszonynak, hogy ki látogatta meg. Elámult ezen a megtiszteltetésen, és fölvéve a régi széket, bevitte egy másik szobába, miközben ezt mondta: „Ezen a széken soha többé nem ül senki ismét, mert királynőm ült benne." Mennyire kell még nagyobb szentségben őrizni szívünkben azt a helyet, ahova Krisztust befogadtuk! Miként állunk most a szívünkkel? Szükség van-e arra, hogy Krisztus eljöjjön ostorával, hogy kiűzze a kufárokat, a galambárusokat és a pénzváltókat? A nap gondolata:  Leginkább az gyötri meg az emberek többségét, hogy a vágyaiból szükséget gyárt. Pedig igen nagy különbség van a kettő között. Míg a szükségek azok, amik feltételül kellenek az életünkhöz, amik nélkül nem tudunk élni, addig a vágyak csak olyan kívánságok, melyeket ugyan szeretnénk, de minden további nélkül meg vagyunk nélkülük. Az álmainkhoz és vágyainkhoz való helyes viszonyulás a csalódásaink, frusztrációink nagy többségét vehetné ki az életünkből.

2014-08-09

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt… (Efezus 5:15-16) Egy bizonyos gyárban, ahol megkövetelik, hogy a munkások mennyi munkát végezzenek el egy bizonyos idő alatt, csengetnek bizonyos időközönként, és ezzel emlékeztetik a munkásokat az idő haladására. Az igazgató ezt így magyarázza: „A munkások jobban dolgoznak, amikor rájönnek, hogy a napi munkaidő kicsúszik a kezükből." Ugyanez igaz a lelkiekkel kapcsolatban is. Gyakran emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az idő rövid. Jobban igyekszünk, ha tudjuk, hogy az idő kicsúszik a kezünkből. Gondolkodjunk el azon, hogy az időnket mire szoktuk használni: arra, amire Isten szerint kell? Jut elegendő idő az Úrral való kapcsolatra, az Ige olvasására és az imádkozásra? Vagy éppen ezeket soroljuk hátrább, ha nagyon összesűrűsödnek a teendőink? Osszuk be bölcsebben az időnket! A nap gondolata:  A legnehezebb fajta várakozás az, amikor te sietnél, Isten pedig nem. (Rick Warren)

2014-08-08

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?..." (Mt 16:25) Egy tanulmány alapján kimutatták, hogy az átlagos hetvenéves ember huszonnégy évet alvással, tizennégy évet munkával, nyolc évet szórakozással, hat évet a megterített asztalnál, öt évet utazással, négy évet beszélgetéssel, három évet tanulással és két évet kutatással és olvasással tölt. Újabb négy évét vegyes foglalkozásokra fordítja. Ebből a négy évből negyvenöt percet tölt a gyülekezetben vasárnaponként, és öt percet fordít imádkozásra mindennap. Ez összesen nem valami hosszú idő, mert csupán öt hónap, amit életének hetven évéből Istennek szentel. Még ha ez az ember hűséges templomba járó volt is, aki hetente három órán át megjelent az istentiszteleteken, akkor is csak egy évet és kilenc hónapot töltött a gyülekezetben. Amennyiben kérdésed van a fenti számadatokkal kapcsolatban, ülj le, és számítsd ki, hogy miként használod az idődet. Mennyi időt fordítsz Isten szolgálatára? Amikor elvégzed a gyakorlatot, gondolkodj el Jézus mondásán: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?..." (Mt 16:25) A nap gondolata: A Biblia a Szentlélek szája, hagyd, hogy szólhasson hozzád. (Steinberger)

2014-08-07

A mennyei látás 3. „Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!" (Példabeszédek 29,8) Ha Isten igéje szerint cselekszik a nép, és ahhoz szabják magukat, amit Isten parancsol, az azt mutatja, hogy van hit, van mennyei látás, amelyért érdemesnek tartják a szenvedést, amiért hajlandóak áldozatot hozni, egész életüket odaszánni. Pál apostol arról tesz bizonyságot Agrippa király előtt, hogy nem lett engedetlen a mennyei látás iránt, melyben Jézus azt mondta neki: De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni; megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. (Ap.Csel.26,16-18) Pál apostolt egész további életében ez a mennyei látás vezérelte: Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt; Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén. (Ap.Csel.26,19) Pál apostol cselekedetei és szenvedése bizonyították a mennyei látás iránt való hűseget. Sokszor a nehézségek miatt, a látható eredmények hiánya miatt vagy éppen a földi dolgokkal való elfoglaltság miatt már nem foglalkozunk többet a mennyei látással, esetleg attól félünk, hogy mások fanatikusnak néznek, vagy mi magunk túl sokat okoskodunk. Neked van mennyei látásod? Ha igen, mi az és mit teszel érte? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Kíváncsiskodásunk sokszor megakaszt a Szentírás olvasásában, mert érteni és vitatkozni akarunk ott, ahol egyszerű lélekkel tovább kellene olvasnunk. (Kempis Tamás)

2014-08-06

A mennyei látás 2. „Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!" (Példabeszédek 29,8) Ha a pásztornak nem az a célja, hogy akik összejönnek az Úr nevében, azok teljesen odaszánjak magukat az Úr követésére, hanem az hogy embereknek a kedvébe járjon, akkor nem Istent szolgálja igazából, hanem az embereket. "Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék." (Gal. 1:10) A gyülekezet nem emberekért, nem is saját magáért, a gyülekezetért van, hanem Istenért. Nem azért kell az egység hogy jó barátok legyünk, mert jó barátok és segítőkész emberi társaságok a világban is vannak. Istenért kell egymással egységben lennünk, hogy a Szentlélek munkája ne legyen gátolva a mi kis gyermeteg vitatkozásaink, vagy büszkeségünk miatt. Ha a gyülekezet elveszíti szeme elől a célt, mely az Isten dicsősége, akkor a nép elvadul, és nem tartja be a törvényt. Miért van ez? Miért vállalná valaki a kereszt hordozását, hogyha nem lebeg szeme előtt Jézus keresztje? Ha elfelejtette, hogy Jézus mit tett érte, és leveszi szemét Krisztusról akkor automatikusan saját magára fog tekinteni. Miért szentelné egész életét Krisztusnak az, aki nem gondol arra, hogy Krisztus egész életét odaszentelte ő érte? Mert aki nem a lelkire néz, az a testire fog, és így elvadul a nép, mert mennyei célkitűzés hiányában mindenki azt cselekszi, ami neki jónak tetszik. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincs veszedelmesebb dolog, mint Bibliát olvasni anélkül, hogy engedelmeskedj neki.

2014-08-05

A mennyei látás 1. „Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh, mely igen boldog!" (Példabeszédek 29,8) Mi lehet ez a mennyei látás? Én azokra gondolok, akik nem a láthatatlanokra, hanem a láthatókra néznek, akiknek nincs célkitűzésük, pl. hogy növekedjenek az Úrban, vagy, hogy gyümölcsöt teremjenek, hanem csak úgy vannak, elhomályosult szemük előtt a cél, hogy azért létezünk, hogy Istennek dicsőséget szerezzünk. Továbbá nincs mennyei kijelentés az életükben, mert nincs élő közösségük az Úrral és a testvérekkel, így minden igei tudásuk száraz információ marad csak. Általában megfigyelhetjük, hogy amikor a király istenfélő volt, akkor a nép is Istent félte, de amikor a király bálványimádó volt akkor elterjedt az egész országban a bálványimádás. Ezért nagyon fontos, hogy akik felelősséggel tartoznak a rájuk bízott nyájért, ne felejtkezzenek el a mennyei látásról, a lelki célkitűzésről, hogy a gyülekezet Istennek szolgáljon szentségben és szeretetben, nem pedig az, hogy a gyülekezet jól érezze magát. A cél nem az, hogy minél többen minél többször eljöjjenek az összejövetelekre, hanem az, hogy akik összejönnek az Úr nevében, azok teljesen odaszánjak magukat az Úr követésére. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Az emberi beszéd bölcsebbnek és vonzóbbnak tűnhetik, mint Isten szava, de nincsen benne élet. Az Isten Igéje, ha egyszerű is, mindenható, amilyen mindenható az, Akitől ered. (Spurgeon)

2014-08-04

Anna 2. „Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Sílóban. Éli pap meg ott ült egy széken az Úr templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (1.Samuel 1,9-11) Meg is hallgatta őt Isten, hiszen ez volt a terve kezdettől fogva. Tőle volt a meddőség és Tőle volt a meddőség beszüntetése, Tőle volt a vágy Annában hogy Neki szentelje a gyermeket, és Öve is lett minden dicsőség. Amikor Anna régebben látta, ahogy Peninna vagy valamelyik asszony kisgyerekeivel játszik az udvaron, szívébe hasíthatott a fájdalom: hát nekem ez a boldogság sohasem adatik meg? De amikor Istenbe vetette bizalmát, hitét és az Ő dicsőségét, az Ő országát és igazságát kezdte keresni, akkor megadatott neki a földi boldogságon túl a mennyei boldogság is, hiszen melyik anya mondhatta el akkoriban: az én fiam Izráel prófétája. Anna azonban nem tekintett úgy a gyermekre: ő az enyém! Hanem úgy: ő az Úré! Milyen csodálatos bizonyság lehetett, hogy Anna kis fiú gyermekével, Sámuellel a Templomba megy és elmondja a főpapnak: Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott az Úrhoz. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat. És aki odaszánja legkedvesebbjét az Úrnak, azt az Úr nem hagyja jutalom nélkül: És az Úr rátekintett Annára, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mit bánom az emberek ócsárló beszédét, ha Isten igazol?

2014-08-03

Anna 1. „Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Sílóban. Éli pap meg ott ült egy széken az Úr templomának az ajtófélfájánál. Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (1.Samuel 1,9-11) Anna sok tekintetben példamutató számunkra, ahogyan Istennek önti ki a szívet, ahogyan Hozzá fordul és Tőle várja a segítséget, és ahogyan teljesen Neki szánja azt a gyermeket, akiért könyörgött. Emberi logikával nehéz megérteni miért szánta az Úrnak teljesen. Hát nem saját magának akarta? Elmondom, hogy én hogy látom ezt. Az Írás azt írja Annáról, hogy: „az Úr bezárta az ő méhét." Az Úrtól volt a meddősége, keserűsége, szégyene, sírása. De nem azért mert az Úr nem szerette Annát, vagy tönkre akarta tenni Őt. Éppen ellenkezőleg. Minden, ami történt azért történt, hogy Isten ezek által bemutassa hatalmát, kegyelmét és dicsőséget szerezzen szent nevének. Érdekes hogy az ős-anyák közül Sára, Ráhel és Rebeka is meddők voltak. „Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem." (1Kor.1:29) Abban a pillanatban, amikor Anna keserűen sírt az Úrhoz egy gyermekért, még nem tudta, hogy jövőbeli gyermeke Izráel hatalmas prófétája lesz, aki által Isten szól népéhez. Nem értette ezt, csak azt értette, hogy meddő, és nincs mit tennie, csak imádkozni tud. De ahogy imádkozik és sír sorsa miatt, valami elkezdi felfelé irányítani a figyelmét, egészen a mennyei trónig. Tekintete már túlhalad saját meddőségén és megérti, hogy itt nem arról van szó, hogy ő, Anna boldog legyen, nem is arról, hogy neki is ugyanúgy legyen gyermeke, mint Peninnának, Elkána másik feleségének, vagy mint a többi asszonynak a faluban. Nem, itt az Úr örökkévaló tervéről van szó, melyben egy megtört szívű, alázatos asszonyt használ fel, hogy eszköz legyen egy próféta születésében, és az Ő nevének megdicsőítésében. Itt már Isten áll a központban, nem Anna, ezért is teszi ezt a fogadást: „egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mit bánom a számkivetést, ha megteljesedve jöhetek újra elő és gazdagabban, mint valaha?

2014-08-02

Lázár, jöjj ki! 2. „Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt." (János 11,3-6) Lázárnak át kellett mennie a halálon… Nehéz úton járat minket Jézus, ha hagyjuk, hogy munkálkodjon bennünk. Sok mindent kell kiégetnie belőlünk. Hamis elgondolásokat, önszeretetet, túlzott ragaszkodást dolgokhoz, emberekhez. Néha tragikus dolgokat enged meg az életünkben, testi, lelki gyötrődést, és mi nem látjuk ebben Isten kezét, csak a bajt. De Jézus már látja a teljes képet, a hit szeme is látja a teljes képet: nem, Jézus nem hagyott el, nem utál engem, hanem mindez egy az én problémámnál hatalmasabb cél érdekében történt, hogy az Isten megdicsőüljön és ezáltal sokak hite megerősödjön. Milyen bizonyság vagyunk mi a szenvedésekben az Úrról? Elkezdünk emberi segítségben bízni? Bűnös utakra térni? Fellázadunk Ellene? Így Isten nem fogja magát megdicsőíttetni, mert a bűnt nem jutalmazza meg, sőt, megbünteti azt. Akármilyen furcsán hangzik is, Jézus arra várt, hogy Lázár meghaljon, pedig nagyon szerette és nagyon fájt Neki a szeretteinek szenvedése. Akkor hogy is van ez? Át kell menni a halálon hogy, élhessünk, immár megújult hívő életben. Meg kell halnunk magunk számára, hogy Krisztusban élhessünk és ez rettenetesen nehéz és fájdalmas dolog, de Jézus mindvégig ott van és arra vár, hogy meghaljunk, hogy feltámaszthasson és a romlott bűnös természetünket kicserélhesse az Ő természetére. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Jézussal egy hajóban utazni nem jelent okvetlenül sima és nyugodtabb utazást. (Victor János)

2014-08-01

Lázár, jöjj ki! 1. Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt. (János 11,3-6) A történetet ismerjük, mire Jézus odaér Lázár már négy napja halott, de Jézus feltámasztotta őt a halálból. Emberi értelemmel felfoghatatlan volt akkor: miért nem ment Jézus segíteni azonnal a beteg barátján? Talán nem érdekli őt a sorsa? Nem szereti őt? De az ige azt írja:  „Jézus pedig szerette... Lázárt". Márta megjegyezte Jézusnak: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." De Jézusban Isten értelme volt, és a Szentlélek megmutatta Neki a teljes képet, és nem csak a jelen problémáit látta, hanem hogy az Atya Isten hogyan fogja magát megdicsőíttetni ebben a tragikus eseményben. Gyötrő lehetett a testvérek várakozása: mikor jön már Jézus, hogy segítsen, hogy gyógyítson. de nem jön... túl későn jön. Isten azonban soha nem késik. És meg van rá az oka, ha látszólag késik: "monda nékik Jézus: Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek. De menjünk el ő hozzá!" Isten abban dicsőül meg, amikor az emberileg megoldhatatlan problémákat megoldja. Amikor a reménytelenből reményt fakaszt, a halálból életet. Ez hitet eredményez, megerősít. Milyen nagy a mi Istenünk és milyen véges a mi felfogásunk! Mennyire szükségünk van Őreá, és mennyire nem úgy segít, ahogy mi elgondoltuk, hanem sokkal hatalmasabb és dicsőségesebb módon! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A Szentlélek nemcsak bűnirtó tűzként akar hatni bennünk, hanem szívünket a Krisztusért lángra gyújtó tűz gyanánt is.