2015-03-31

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. (Jakab 3:2) Mai Igénkhez, íme, egy történet: Egyszer egy békétlen szívű asszony, miután nem bírta elviselni, hogy a falu kiközösítette, szomorúan ment fel a község melletti dombon álló templomhoz, hogy elsírja bánatát a lelkésznek. Kint a virágoskertben találta a lelkészt és rögtön meg is kérdezte: Mondd meg nekem, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkész, aki ismerte az asszonyt és annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét, felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. Fújjál rá - mondta az asszonynak. Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat. - Nem tudom - válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak? Igen - mondta a lelkész -, ki tudja hova hullottak. Azokat a szavakat éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott fekszenek, ahova hullottak, és kikelnek majd, éppen úgy, mint ezek a magocskák. Fogd meg ezt a követ és hajítsd el - mondta neki a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kő zörögve gurul lefelé a domboldalon, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre. - Most hozd vissza. - Ezt nem tudom - mondta az asszony -, hol találnám meg azt a követ a sok törmelék között? Nos, éppen így nem tudod visszahozni valakinek a reménységét sem, amit a te szennyes szavaiddal tönkretettél. Törd le ezt a hajtás innen a fenyőről - parancsolta a férfi. Az asszony most már gépiesen engedelmeskedett. - Most tedd vissza rá megint, ahogy volt. - De ez már igazán képtelenség! - tört ki az asszony. Igen - mondta a férfi -, ez képtelenség! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét, a másokban való bizalmát, amit a te botránkoztató, bomlasztó szavaiddal eltörtél. Határozd el, hogy nem dobálsz tovább köveket másokra, és nem töröd le mások kedvét panaszkodásoddal! A nap gondolata: Fordítsunk több időt az Isten dicsőítésére, és kevesebbet az emberek ócsárlására.

2015-03-30

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! (Máté 7:1) Az alábbi történet legyen épülésünkre mai Igénk kapcsán: Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek. A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien. - Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta. - Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának. Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők… A nap gondolata:  Jézus követésében nagyban segítenek bennünket a szeretetmunkák, vagyis azok a szolgálatok, miket a Krisztus nevében, az ő szeretete által végzünk. Erre Jézus bőségesen adott nekünk példát. Jézus szíve tele volt szolgáló szeretettel, Jézus keze tele volt segítő szeretettel, és lábai nagyon gyorsak voltak a segítés útján való járásban. A fákat gyümölcseiről lehet megismerni. Ezek a gyümölcsök pedig nem egyebek, mint a szeretetből fakadó cselekedetek. A gyümölcséréshez meleg és napsugár szükséges. Éppen így, a jó cselekedetekhez is szeretet és melegség szükséges. A Jézus nyomában járó ember másként nem cselekedhetik. (Ecsedi Aladár)

2015-03-29

Isten legcsodálatosabb műalkotása „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efézus 2,10) Isten remekműve vagy! Ez azt jelenti, hogy nem vagy hétköznapi, átlagos, hanem egyedülállóan eredeti vagy! Amikor Isten megalkotott mindent bevetett, hogy pontosan olyan legyél, amilyennek Ő akart. Az Ő műalkotása vagy. Most képzelj el egy festőművészt, aki egy gyönyörű festményen dolgozik. A művész elképzeli, hogy mit fog alkotni és az alkotás a fejében jóval előbb megjelenik, mint a festővásznon. Festés közben gondosan ügyel minden egyes ecsetvonásra, és tudja hogyan fog illeszkedni az adott vonás a kép egészébe. Azonban egy külső szemlélő, aki a művet csak egy bizonyos fázisában látja, el sem tudja képzelni, mi lesz belőle. De a művész pontosan tudja, mit csinál. És amikor mesterműve elkészül, nagyon büszke rá! Gyönyörködik alkotásában tudva, hogy minden egyes részletbe teljesen beletette önmagát. A művész szereti az alkotását, mert a saját kezével alkotta meg pont olyannak, amilyennek elképzelte. Szeretnélek emlékeztetni, hogy minden idők legnagyobb Művésze alkotott téged. Jóval előbb megálmodott téged, mint hogy megszülettél volna, vagy életedből egyetlen ecsetvonás megjelent volna. Lehetnek olyan napjaid, amikor fogalmad sincs, hogy a nagy Művész mit alkot életed festővásznán. Lehet, hogy nem mindig érted a folyamatban lévő munkáját, de Ő tudja, mit csinál, és mindig észben tartja, hogy mi a legjobb számodra. Ő teljesen beleteszi Önmagát az életedbe, szeretettel megformálva annak minden egyes részletét, mígnem az egy csodálatos remekművé áll össze. Ideje, hogy úgy lásd önmagad, mint a nagy Művész értékes alkotását, akit Ő szeretettel formált. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten az őszinte engedelmesség útján sohasem fog bennünket, mint valami élettelen tárgyakat, vontató kötélen húzni. Nem vonszol, hanem vonz. (Makintosch)

2015-03-28

Lásd az Ő jóságát De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. (Zsoltárok 27,13) Dávid egy nagyon nehéz időszakon ment keresztül, amikor ezt a kijelentést tette. A dolgok nem éppen az ő elképzelése szerint mentek. Azonban ő mégis azt mondta: „Nem aggódom, és nem idegeskedek. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom látni Isten jóságát". Más szavakkal: „Lehet, hogy nagyon kemény helyzetben vagyok, de nem hagyom, hogy ez elrabolja tőlem a jövőm kilátásait, és nem fogom feladni az álmaimat. Bizonyos vagyok, hogy meg fogom látni Isten jóságát egy új módon". A mi hozzáállásunknak is ilyennek kell lenni, mert amire összpontosítunk, azt fogjuk meglátni. Annak ellenére, hogy milyen a pénzügyi helyzeted, mit mond az orvos, vagy milyen rossznak tűnik az a kapcsolat, légy bizonyos, hogy meg fogod látni az Ő jóságát! Ő a világmindenség Teremtője, mindenható, mindentudó és az Ő szerető karjai tartanak. Számára semmi sem túl nehéz. Hittel ragadd meg ezt az igazságod és az Ő jóságára tekints. Hagyd, hogy békessége betöltse a szívedet és az elmédet, és hidd, hogy az Ő jósága és szeretete kísérnek életed minden napján. (Prókai Árpád)  A nap gondolata: Isten ígéretet tesz: a hit elhiszi, a reménység előlegezi, a türelem nyugodtan várakozik rá. (Makintosch)

2015-03-27

Lépj ki! Mire ő így szólt: „Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Máté 14,29) Lehet, hogy a csónak, amelyből ki kell lépned, a múltad. Néha már annyira szokásunkká válik a múltunk miatti panaszkodás, valamint annyira lefoglal az, hogy a múltunkat okoljuk mindenért, hogy egyszerűen elmulasztjuk a jövőnket. Nem fogod tudni élvezni sem a jövődet, sem a jelenedet, ha folyton bűntudatot, szégyent és félelmet érzel a múltad miatt. Soha nem leszel szabad, ha a múltad elől menekülsz. Szembe kell nézned és elbánnod vele. Senki sem fogja ezt helyetted megtenni. Jézus hív, hogy szállj ki a csónakból. Isten felruházott az Ő erejével és az Ő Lelke benned él, ezért képes vagy megtenni azt is, ami nehéz. Mindent meg tudsz tenni, amire Ő elhívott. Ő nem fog beszállni a csónakodba csak azért, hogy jobban érezd magad. Lépj ki a múltad csónakjából. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem azután sóvárog a világ, hogy nagy tanítványokat lásson, hanem a tanítványokon keresztül a Nagy Megmentőt keresi. Arra vár, aki nemcsak felfedi, hanem meg is bocsátja bűneit. Ez pedig egyedül Jézus, Aki nagyobb, mint a világ bűne. (Kroecker J.)

2015-03-26

Elég volt? Péter ekkor így szólt hozzá: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen. (Máté 14,28) Amikor arról beszélek, hogy Péterhez hasonlóan lépj ki a csónakból, lehet, hogy elgondolkozol, vajon, mi lehet a te csónakod. A csónakod sok minden lehet. Mi a kényelem, biztonság és vigasz helye számodra? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtél a saját nyomorodba, hogy már akkor sem tennél ellene semmit, ha módodban állna. Lehet, hogy már teljesen hozzászoktál ahhoz, hogy rosszul működnek a dolgok. Az a szomorú, hogy a legtöbb ember behódol a félelemnek, és megrekednek életük egy bizonyos szintjén. Lehet, hogy a csónakod azokat az embereket jelenti, akiknek a jó tetszését szeretnéd elnyerni, akik uralkodnak minden döntéseden, és akik magukhoz láncolják az életed. Ha valami tetszik nekik, megteszed, ha nem tetszik nekik, nem teszed meg. Lehet, hogy annyira függsz az embereknek való tetszéstől, hogy megengeded, hogy mások irányítsák az életedet, és túlságosan félsz konfrontálódni valamint szembekerülni velük. A kis nyomorúságos csónakodban fogsz üldögélni, boldogtalanul életed hátralévő részében? Vagy kész vagy azt mondani: „Elég volt, inkább kiszállok innen és szerencsét próbálok, minthogy tovább maradjak!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)

2015-03-25

Jézus odament „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én VAGYOK, ne féljetek!" (Máté 14,25-27) Csakúgy, mint a tizenkét tanítványnak, neked is sok tálentumod, ajándékod és képességed van. Isten kegyelme, amely képessé tesz téged, veled van, mint ahogy jelenléte is. Hát akkor, mit kezdesz az életeddel? Olyan vagy, mint a tizenegy tanítvány, akik a csónakban maradtak, vagy olyan, mint Péter, aki ezt mondta, amikor Jézus elhaladt mellette: „Uram, szeretnék a vízen járni Veled!" Van látásod az életedre és szeretnél valami nagyobbat tenni mint, amit jelenleg teszel? A csónakban maradsz félve, remegve, és azt figyeled, hogy megy el melletted a világ, vagy azon kevesek egyike leszel, akik kiugranak a csónakból és nem hajlandók tovább félelemben élni? Rajtad múlik, hogy mit kezdesz az életeddel. A félelem mindig előjön, hogy megkörnyékezzen. De hallgass Jézus szavaira: „Légy bátor! Én VAGYOK! Ne félj!" Ideje, hogy kilépj és kövesd a vágyakat, amiket Isten helyezett a szívedre. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.

2015-03-24

Kinek a tetszését keresed? „Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (János 12,42-43) Lehet, hogy egy vallásos csónakban ragadtál: gyülekezetbe jársz, de már unod. Alig várod, hogy vége legyen az alkalomnak, eljátszod a „vallásos játékokat", és megpróbálsz megfelelni az adott vallásos csoport elvárásainak. Istennek nem az a terve, hogy így élj. Azt akarja, hogy tűzben égj a lelkesedéstől és nagyon, de nagyon szerelmes légy Belé! Ha azt akarod, hogy Isten tegyen valamit az életedben, akkor hajlandónak kell lenned arra, hogy kilépj a csónakból. Sajnálatraméltó, ha valakit jobban érdekel, mit gondolnak az emberek, mint az, hogy mit gondol Isten. Inkább kritizáljanak, pletykáljanak rólam, közösítsenek ki, mint hogy még egy napot töltsek nyomorúságos boldogtalanságban. Jézus elmegy mellettem és én kiszállok a csónakból. Követem Őt. Nem maradok tovább a börtönömben, szabad leszek! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Söpörje el a havat mindenki a saját kapuja elől, és ne aggódjék a szomszéd háztetőjére szállott dér miatt. (Fosdick)

2015-03-23

Legyenek NAGY álmaid! „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Péter 4,10) Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű férjek, apák, feleségek, anyák lehessünk. Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban kell, hogy nagy álmunk, látásunk legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülnék, ha a nagy álmomnak csak a felét látnám megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét. Hiszem, hogy amikor Isten megalkotott minket, minden egyes embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik jól beszél, a harmadiknak pedig az írásra van ajándéka. A probléma abból adódik, amikor ajándékunkat, melyet Istentől kaptunk arra használjuk, amire valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket, adottságainkat fejlesztenénk. Istenből egy rész bennünk van. Nem egy gyártási hiba eredménye vagyunk. Nem kell az életünket a kispadon tölteni. Nem vagyunk sem túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek melyeket kiaknázhatunk. Istennel minden lehetséges, de szükség van a mi együttműködésünkre, hajlandóságunkra, odaszántságunkra, engedelmességünkre és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha Isten bezörget ajtómon, nem vonakodhatom Őt bebocsátani. (Victor János)

2015-03-22

Drága vagy! 2. „…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…" (Ézsaiás 43,4) Jézus tudja, hogyan érzel. A munkahelyeden összecsapnak a hullámok a fejed fölött? Jézus tudja, mit érzel. Több a teendőd, mint amit emberileg lehetséges elvégezni? Jézus megért. A gyerekek az őrületbe kergetnek? Jézus tudja, hogy ez mit jelent. Az emberek sokkal többet vesznek el tőled, mint amennyit adnak? Jézus megért. A tinédzser gyermekeid nem hallgatnak rád? A tanulóid nem hajlandók még megpróbálni sem a dolgokat? Az alkalmazottak üres tekintettel bámulnak rád, amikor feladattal bízod meg őket? Hidd el, barátom, Jézus tudja, hogy mit érzel. Drága vagy Neki. Annyira drága, hogy olyanná lett, mint te, hogy jöhess Hozzá. Amikor vívódsz, Ő meghallgat. Amikor Hozzá fordulsz, Ő válaszol. Ő megért, ha kérdésed van. Hallottad már korábban, de újra hallanod kell. Mint a sánta fiú, együtt érez veled és megért. És a fiúhoz hasonlóan, Ő is nagy árat fizetett, hogy hazavigyen téged. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A kereszténység ideálja a jézusi szeretet, amely kész életét adni embertársaiért. Ez az ideál természetesen érvényes a szexualitás és a házasság területén is. A világ telve van szexuális kizsákmányolással, önzéssel, a családi életben pedig feszültségekkel, válással. Sokan azt hirdetik, hogy ez nem is lehet másképp. A kereszténység hisz a tiszta szerelemben, a hűségben, az egymásért hozott áldozat teremtő erejében. Tapasztalja, hogy az elmélyült emberségben, különösen pedig a krisztusi elvek alapján ma is lehetséges a boldog családi élet. (Tomka Ferenc)

2015-03-21

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12:34) Beszédünk a lelkünkről is árulkodik. Olykor elég alaposan. Íme, egy történet ezzel kapcsolatban: Egyszer egy asszony összefutott egy barátnőjével, és a találkozás örömére elkezdte mesélni, hogy mi mindent történt vele az elmúlt hetekben. Elmesélte, hol járt, kikkel találkozott, milyen beszélgetései voltak, milyen élményeken ment keresztül. Jó 15 perc múlva eléggé kínossá vált az egyoldalú beszélgetés, és ezt érzékelve, az asszony így fejezte be mondandóját: – Annyi mindent mondtam már, most már beszélj te is. Mi a véleményed például az új ruhámról? Annyira magunk körül forgunk, annyira el vagyunk telve saját élményeinkkel, ötleteinkkel és gondolatainkkal, hogy elfeledkezünk arról, mennyire simogató hangja van az aktív csöndnek. Ha igaz barátokat szeretnél, akkor hallgasd meg őket! Kezdd el ezt ma! A nap gondolata:  A barátok közötti legrövidebb távolság az ölelés.

2015-03-20

Drága vagy! 1. „…drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…" (Ézsaiás 43,4) Max Lucado írja: „A fiú különböző munkákat vállalt el: gazolás, ablaktisztítás, kertészkedés. Keményen dolgozott és félretette a pénzt. Amikor elég pénzt gyűjtött össze, visszament a kisállat kereskedésbe. A bolt tulajdonosa megszámolta a pénzt, majd így szólt: „Rendben van fiam, kiválaszthatod a kiskutyádat." A fiú a doboz hátuljából egy soványka, sánta kiskutyát vett ki, és elindult kifelé. A boltos megállította: „Ne azt a kiskutyát vidd el. Béna az egyik lába. Nem tud játszani. Soha nem tud majd veled futkározni, és ha eldobsz neki valamit, nem tudja visszahozni. Válassz egy egészséges kiskutyát." „Nem, köszönöm, – válaszolta a fiú – én pont ilyen kutyát szeretnék." Ahogy kifordult a boltból, a boltos még mondani akart volna valamit, de aztán inkább csendben maradt. Hirtelen megértette a választást. A fiú sánta volt." Miért akarta a fiú ezt a kutyát? Mert tudta, hogyan érez. És tudta, hogy különleges. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az embereket Jézus szeretetével megismertetni, - ez a lélekmentés nagy tudománya. (Spurgeon)

2015-03-19

Hagyd becsukódni az ajtót „Hogy…adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett…" Ézsaiás 61:3 Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon. Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet. Hagynod kell, hogy az ajtó becsukódjon. Engedd el a csalódást. Engedd el a bukásokat. Nem tudod megváltoztatni a múltat, de meg tudod változtatni a jövőt. Menj tovább, és meg fogod látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számodra. Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az örömnek kenetét adja. A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm kenetét élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm kenete. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott." Most azt mondhatod: „Annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani." Én erre azt mondom, ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat, és ezzel nagy árat fizetnél. Vagy valaki más így szólhat: „Imádkoztunk édesanyánkért, és anyukáddal ellentétben, ő nem gyógyult meg. Nem értjük az egészet." Nem állítom, hogy mindent értek. Egyszerűen arra kérlek, hogy engedd el a hamut. Engedd el a csalódást, mások hibáztatását. Fogd a hamut – az összetört álmaidat, fájdalmaidat, bukásaidat, kérdéseidet – és tedd le Isten kezébe, és mondd el Neki: „Istenem, ez nem volt tisztességes. Megbántottak. A terveim kudarcot vallottak. De nem vagyok hajlandó a visszapillantó tükörbe nézni. Megígérted, hogy az öröm kenetét adod a hamu helyett. Így most elengedem a keserűséget. Megbocsátok annak, aki megbántott. Elengedem a csalódást. Hagyom, hogy a régi ajtók becsukódjanak, hogy átléphessek az új ajtón, amit Te nyitsz meg számomra." (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen...

2015-03-18

Legyőzni az elutasítottságot „Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" (Márk 12:10-11) Túlságosan félünk az elutasítottságtól. Jézust is elutasították, mégis túlélte, és te is túl fogod! Amikor azt mondom, túléled, nem azt értem alatta, hogy éppen csak túléled, hanem azt, hogy a visszautasítottság ellenére sem törik össze a szíved, és az elutasítottság nem állíthat meg abban, hogy megtedd, amit Isten rád bízott. Senki sem örül annak, ha visszautasítják, de ha mégis megtapasztaljuk, akkor is győztesen kerülünk ki a helyzetből. Isten gondoskodik a hírnevünkről, nekünk nem kell. Lazíts hát, és gondolj arra, hogy bár nem minden ember fogad el, Isten már elfogadott és szeret. Ezt mondogasd magadnak, amíg meg nem erősödsz ebben a hitben annyira, hogy nem számít, ha mások visszautasítanak. Ha tiéd Isten, akkor minden a tiéd. Ő ismeri a szükségeidet, és betölti azokat. Ha többre értékeled Isten feltétel nélküli szeretetét az emberek feltételhez kötött elfogadásánál, akkor legyőzöd az elutasítottságot. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Szeretni azt jelenti, hogy kilépek önmagamból, és a szeretet nevében mindent adok és mindent elfogadok attól, akit szeretek. A szeretetben megértőnek kell lennünk, és tudnunk kell várni.

2015-03-17

Hív, hogy gyere be „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében." (1Timóteus 2,5-6) Ha azt mondaná neked valaki, hogy nyugodtan beléphetsz a Fehér Házba, biztosan a fejedet csóválnád, és azt mondanád az illetőnek: "Öregem, neked nincs ki a négy kereked." Na, most ezt a hitetlenkedést szorozd meg ezerrel, hogy képet kapj arról, hogy egy izraelita hogyan érezte volna magát, ha valaki azt mondja neki, hogy beléphet a Szentek szentjébe – a Templomnak abba a részébe, ahová csak a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer. Miért? Mert Isten dicsősége volt jelen azon a helyen. Isten szent, mi emberek pedig bűnösök vagyunk, és ez távolságot idéz elő Isten és közöttünk. Azonban hála Istennek van "közbenjáró ... Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus". Isten szeretettel vár téged. Nem akar elkerülni. Megszűnt a távolság. Az ajtó nyitva áll. Isten hív, hogy gyere be! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb. (F.B. Meyer)

2015-03-16

Felemelő szeretet Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (Prédikátor 4,9-10) Köztudott, hogy a házasság és a család intézménye válságban van. Az elmúlt évtizedekben a válások száma drasztikusan megnőtt a megkötött házasságok számához képest. Ezt az önmagában is kétségbeejtő jelenséget még jobban kihegyezi az a tény, hogy ez az arány sajnos a hívők között sem jobb! Hogyan jutottunk idáig? Mi állhat a dolog hátterében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit ellene? Minden igényt kielégítő válaszom nincs, viszont az olvasott igeszakasz egy olyan oldalát világítja meg a házasságnak, amelyen elgondolkodhatunk. A házasság egy szeretetközösség, melynek egyik fontos „funkciója" a védelem. Legalábbis ennek kellene, hogy legyen. Ahhoz, hogy ezt betöltse, tényleg közösségként kell megélni. Az élet azonban más tempót diktál: sokszor nincs időnk sem magunkra, sem egymásra. A közös munka egy távolba vesző ideál, mindenki a maga életében, munkájában igyekszik boldogulni. Van, amikor minket is megkísért az önmagunknak élés lehetősége. Ez a legjobb módja, hogy „egyedülálló házasok" legyünk; kapcsolatban élve, de mégis külön utakon járva... Ezért viszont súlyos árat fizetünk, fizethetünk. Ha az utunk folyamán elesünk, nem lesz, akire számítsunk, aki szeretetével körülvesz, és segít talpra állni, mert társunk valahol máshol jár. Először csak lelkileg, s aztán a legrosszabb esetben előfordul, hogy fizikailag is... Jobban boldogul a kettő, mint az egy. Lehet, hogy nem tudunk olyan sebességgel előrehaladni, hiszen folyamatosan egyeztetni kell, s az egymásra figyelés, a szeretet megélése plusz energiákat köt le. Azonban ez a befektetés megtérül: többek között eredményes munka és védelem a jutalma. Mit tegyünk? Álljunk meg, és a GPS-ekhez hasonlóan, mi is végezzünk „újratervezést". Hogy áll a házasságom? Helyemen állok a kapcsolatomban? Együtt megyünk? Előre megyünk? Működik közöttünk a felemelő szeretet? (Prókai Árpád) A nap gondolata: Lehet rosszul is szeretni... Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van. Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki. Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést. És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett. Igen. Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet. A jó szeretet. (Csitáry-Hock Tamás)

2015-03-15

Madarak Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. (Máté 6:26) A madár a gyerekrajzok egyik kedvenc témája. Az ég madarai sokszor a földi világot testesítik meg. A faodúba vagy a lomb közé húzódó fiókák várják anyjukat, aki a táplálékot hozza. Jézus is úgy beszél a madarakról, mint amelyek az isteni gondoskodás biztos tudatában élhetnek. Vagy gondoljunk a pelikánra, az egyházat jelképező madárra, amely saját vérével táplálja kicsinyeit. Nézzétek őket! Jézus arra szólít fel bennünket, hogy nyissuk ki a szemünket, és lássunk! Minden ott van előttünk, amit el akar mondani. Nézzétek! A gyerek látja a kis csőröket, a lombot, az odút, a kis kukacokat, az elrejtettséget - mindazt, amit a madárhoz társítunk. Különös, hogy éppen a táplálkozás képével mondja el Isten nekünk azt, hogy nem az eledel életünk lényege. Sokszor küszködünk az élettel, keressük a boldogságot, az értelmet, közben csak a gyomrunkat kellene legyőznünk. Csak annyi kellene, hogy ne az irányítson bennünket, ami a szájunkon bemegy.  Ma óriási kultúrája van a gasztronómiának, de a fogyókúrának is. Mintha a gyomor vált volna a test központjává. Nézzétek az ég madarait! Nekik is a táplálékgyűjtés a fő feladatuk, de valahogy egészen másként. Számukra az élet egyet jelent a túléléssel. Az ember képes úgy tekinteni arra, amit megszerzett, mint élete értelmére, biztonsága zálogára. Kincseket halmoz fel, hogy ne kelljen félnie, amiket persze félt, ezért riasztóberendezéseket, kutyákat, széfeket szerez be, amiket megint csak félteni kell. Jézus nem törődik ezekkel a tárgyakkal. Teljesen mindegy, hogy mink van. Ő mindig azt kérdezi, hol a szívünk. A lelkünk min csüng? Látjuk-e a madarakat, amelyek minden pillanatukat az Istentől kapják? Megfigyeltük-e ezeket az ég és föld között szálldosó kis koldusokat? Ugyanaz a Mennyei Atya adja meg a mi biztonságunkat is, mint az övéket. Számunkra is mindig csak egy nap adatott a jóra. Csak azt a lépést kell megtennünk, amire képesek vagyunk. Isten gondviselése vezet bennünket, segít, hogy kezünket az Ő kezébe tegyük. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Ugye nem? Az élet nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.

2015-03-14

Megrepedt nád „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön..."  (Ézsaiás 42,1-4) A szolga, akiben az Úr gyönyörködik, teljes Isten Lelkével és teljes Isten törvényével. A Lélekkel való teljesség azt jelenti, hogy Isten akarata és szándéka az én akaratomat és az én szándékomat felülírja. Akkor hiteles az imádságom; „...legyen meg a Te akaratod..." (Mt6,10), ha Isten Lelkének kijelentése az, ami meghatározza gondolkodásomat és magatartásomat, tetteimet és beszédemet. Az Isten törvényével való teljesség azt jelenti, hogy annak, akiben az Úr gyönyörködik, a szívébe van írva Isten teremtő és fenntartó rendezési elve. „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be..." (Jeremiás 31,33). A Törvény Isten szívéből származik. Isten Lelke írja be a mi szívünkbe. Isten törvénye életre segít. Célja a megtartás és nem az ítélet. Nem kell kiabálva érvényt szerezni, figyelemfelkeltő kampányokat szervezni, erődemonstrációkat tartani Isten törvénye érdekében. A szeretet törvénye megmarad. (1Kor 13) Honnan veszed, honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy ne elégedjünk meg kevesebbel vagy mással? Jézus Krisztustól, Aki teljes volt Szentlélekkel és betöltötte a Törvényt. Jézus támogat bennünket abban, hogy Isten örökkévaló törvényének rendje szerint a helyreállító, gyógyító és bátorító szeretet megvalósítói legyünk! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Istennek semmit sem tudok adni és érette semmit sem tudok cselekedni! A legjobb, amit tehetek, hogy eme tehetetlenségemet beismerem. Bár ezt sem tudom az Ő kegyelme nélkül megtenni, de Isten maga az, aki ezt bennem elvégzi. (Bernleres)

2015-03-13

A láthatóból a láthatatlan felé Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön...  (Ézsaiás 42,1-4) A mai világ sugallja, hogy a tökéletesség, az épség, a szépség teszi élhetővé a boldog életet. Az életünk azonban maximum a felületen lehet ilyen, vagy a vágyainkban. Valójában megrepedt nád, füstölgő mécses. Vannak repedések. Repedéseink. Mit kezdünk ezekkel? Vajon hogyan gyógyulhatunk meg? Hogyan emelkedhetünk felül? Ha nem tudok magamon segíteni, ki segít? A szülők? Nem mindenki van abban a helyzetben, hogy szüleire tudjon támaszkodni. Sőt, sajnos, ki kell mondanunk, hogy sok esetben maguk a szülők a törések „elkövetői". Ha hozzájuk nem, akkor kihez mehetnénk? Itt léphet be a reklám, a celebek világa. Ezek a minták a pénzről szólnak. A hírnévről, a sikerről. „Te is lehetsz két napig sztár!" „Benned is van érték, amit el lehet adni!" Mert ma mindent pénzben mérnek. Mindent el lehet adni és meg lehet venni! A reklámok és celebek vezetnek tehát bennünket. De merre? Van egy másik irány, egy másik hullám. A láthatatlanból jön, maga is láthatatlan, mégis áramlik, mozog. Te nem, de Ő tudja, honnan jön, hová megy. Mert a szél fúj, zúgását hallod, de... A titok és az evangélium pontosan az, hogy Ő tudja. A mindenségből jön. Téged akar megtalálni és felemelni a saját világába. Nem véletlen vannak a templomok. Tornyukkal kiemelkednek a lakóépületek magasságából: felemelik tekintetünket. Ebből a világból a másikba, a láthatóból a láthatatlan irányába mutatnak. Tájolnak minket, mert az egész láthatóból és láthatatlanból áll. A láthatóból táplálkozó valóság nem valóság. A valóság a kettő együtt. S a láthatatlan képes átminősíteni a láthatót. Ha odáig eljutsz, hogy észrevedd, segítségre van szükséged ahhoz, hogy megállj az életben és ezt kimondod, már valami elkezdődött! Az élet folyamat, melyben felismerhetjük, hogy Isten azt mondja: „enyém vagy!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)

2015-03-12

Isten ismeri állapotunkat „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (Zsidók 13, 20-21) Olyan vigasztaló ez, hogy Isten munkálkodik értünk, és Isten munkálkodik bennünk. Mert mi nem csupán erőtlenek vagyunk a jó cselekvésére, de a jó akarására is képtelenek vagyunk. Nem ott kezdődik a gond, hogy Isten akaratának megvalósításához nincs elég erőnk, hanem készségünk nincs. Mi nem akarjuk a jót, minek kellene jót tenni? A bűnben született ember számára nem természetes Istennek kedves dolgokat keresni, azokat cselekedni. Ilyen-olyan indíttatásból ugyan néha megkíséreljük a jó cselekvését, de ebben is hamar megfáradunk. A mai ige örömhírt tartalmaz: Isten ismeri állapotunkat és Ő maga cselekszik, hogy ezen változtasson. Az a hatalmas Isten siet segítségünkre, aki még a halálból is fel tudta támasztani Krisztust. Ez egy megmagyarázhatatlan, de csodálatos tapasztalat. Aki átélte, hogyan munkálkodik Isten bennünk, az ámul és magasztalja Őt. Aki előtte sok mindent nem tudott megváltoztatni, sőt, sokszor ezzel magyarázkodunk, hogy ilyen a természetem és kész, ez van, csak elfogadni lehet, az átéli, hogy Isten Lelkének munkája révén megváltozik az élete. Megváltozik az akarata, a vágyai, törekvései, érzései és indulatai mássá lesznek. Ezek után is átéli még, hogy akarom a jót, de cselekszem a rosszat, azaz ezután is rászorul mindenben az Úr kegyelmére, de már ott van, hogy akarom a jót, akarom, amit Isten akar. Őszintén kérdezem magam: mit akarok? Én mit akarok? Akarom, amit Isten? Tegyen erre készségessé minket a mi Istenünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé. (Ecsedi Aladár)

2015-03-11

Hiszen te mondtad: Sok jót teszek veled… /1Móz 32,13/ Ezt az igét egyetlen szóban tudnám összefoglalni: ígéret. Emberi kapcsolatainkban hányszor figyelmezetjük egymást kimondott, elhangzott ígéreteinkre ugyanezekkel a szavakkal: hiszen te mondtad… De hát megígérted, de hát azt mondtad, hogy… Talán még esküt is fűztél a szavadhoz; talán még fogadkoztál is, úgy ígérted… Ezek mögött pedig sokszor ott húzódik a csalódottság érzete, a számonkérés hangneme – hiszen te mondtad, mégsem úgy lett… Lehet azonban más töltettel is kimondani ugyanezeket a szavakat, biztonságérzettel, - tudattal: hiszen te mondtad… És én a te szavadra indultam, tettem, építettem, mert bíztam és mind a mai napig bízom a szavad erejében és hitelességében. Mert ha te mondod, az számomra megbízható. Nagy áldás, ha állnak mellettünk ilyen emberek, kiknek szava baj vagy kétely esetén támasz és iránymutatás lehet. És még nagyobb áldás, ha az Úrnak szavára ilyen bizalommal, kétségeskedés nélkül tudunk indulni, hiszen te mondtad… A Bibliában Jákób ajkáról hangzik a mondat, imádság formájában, Isten felé. Úton van testvére, Ézsau felé, akitől évekkel ezelőtt csalással szerezte meg az apai áldást, és akinek a haragja elől menekülnie kellett. Most pedig nem tudja, hogy mi vár rá: Ézsau béküléssel vagy haraggal fogadja-e. Kétségek és félelmek között csak egyetlen dolgot tud: Istennek volt egy ígérete arra vonatkozóan, hogy megőrzi, megáldja és megsokasítja őt. Most pedig, a bizonytalannal szembenézve keresi a biztosat, és ezt nem másban találja meg, mint Isten ígéreteiben. Lehet így imádkoznunk, könyörögnünk, kiáltanunk nekünk is! Bizonytalan utakon, ismeretlennel szembenézve legyen bátorságunk emlékezni, emlékeztetni önmagunkat Isten ígéreteire! Hiszen ő megmondta: „íme, én veletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig!"    /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Isten csak akkor ábrándít ki, - de akkor mindig kiábrándít – mikor megvan a lehetősége annak -, hogy álmainknál szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. (Ravasz László)

2015-03-10

Majd szólt a tanítványaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. (Lk 16,1-9) A példázatbeli hamis sáfár két legyet ütött egy csapásra. Az adósságok egy részének jóváírásával egyrészt, tudatosan, barátokat szerzett magának, másrészt, ezzel együtt embereket húzott ki a bajból. Hiszen az adósok vele együtt buktak volna le. Egészen a börtönig. Jézus megint csak azt mondja; tanuljunk tőlük! Ezt is tanuljuk meg! Szerezzünk magunknak barátokat úgy, hogy egyúttal kimentjük őket a bajból. A legnagyobb bajból. A börtönből. Megkötözött állapotukból, bűneik börtönéből. Menj oda egy adósodhoz! Tartozik neked egy bocsánatkéréssel. Mert rosszat tett neked valamikor. Mert megsértett. Kárt okozott, becsapott. Menj oda hozzá és engedd el a teljes tartozást. Mondd el neki, hogy olyan dolgot tett, ami nem kedves Isten előtt, de mivel te magad bocsánatot kaptál tőle ezernyi más vétkedért, elengeded néki a tartozást. Barátot szerzel magadnak, ráadásul (és ez a fontosabb) megmented a számonkéréstől. Mert Isten kegyelméből elkezd gondolkodni ezen az érthetetlen dolgon. Aztán úgy dönt, másokkal már nem teszi meg azt, amit veled szemben követett el. Jó útra tér. Talán az egyetlen ÚT-ra. Arra, amelyiken te is jársz. És mindez azért, mert elengedtél egy tartozást. És ezzel megmentetted. Jakab levelében olvassuk: „… aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez."  Hamis sáfár voltál és lélekmentő lett belőled… (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: „Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem, akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni." (Hamvas Béla)

2015-03-09

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Máté 6:34) Jézus szavai megpróbálnak helyretenni bennünket, akik sokszor előre aggódunk a holnap, a jövendő kapcsán. De hogy lehet tanácsát megélni a hétköznapjainkban? Íme, Szabó Magda írónő saját élménye ezzel kapcsolatban: Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn! Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn! Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van! Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel! Engem erre neveltek. Neked hasznodra vannak e szavak? A nap gondolata: Mire van szükséged Istenen kívül? Vagy számodra Ő nem elég? (Kempis Tamás)

2015-03-08

Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (2Tim 4:2-3) Egy történet mai Igénkhez:   Prédikáció után egy faluból vasvillával kísérték ki az emberek az igehirdetőt. Mikor elvált az emberektől, azt mondta nekik: – Na, nem baj, hogy kikísértetek, az a fontos, hogy a mag el van vetve és ki fog kelni, ha 25 év múlva is. E rövid történetnek van néhány tanulsága, mely szorosan kapcsolódik a mai Igéhez: Isten szolgái Isten üzenetét kell hirdessék, nem pedig azt, amit az emberek hallani szeretnének. Ha igehirdető vagy, akkor se embereknek akarj tetszelegni, hanem az elkért és megkapott üzenetet Isten iránti hűséggel add tovább! Bármi lesz is a következménye. Ha rendszeresen hallgatod az Igét, akkor tudod, hogy előfordul az, hogy kemény az Ige, ilyenkor ne az igehirdetőre haragudj, hanem nézz magadba és engedd, hogy az Úr formáljon téged! Ha fáj, akkor is gyógyulásodra lesz hosszabb távon. Ha kemény a szíved, kemény az Ige is számodra és lepattan róla. Nyisd meg szíved az Úr előtt és ne keményítsd meg az Úr szava előtt, hiszen neked szól az, a javadra van, az örök élet felé terelget téged! A nap gondolata: Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László)

2015-03-07

Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2) Időnként elfelejtjük az Úr velünk közölt jótéteményeit szerbe-számba venni. Pedig ha elkenődünk, ha lelkileg összezuhanunk, érdemes megtenni. Máskor is, de a mélységekben különösképpen. Segítsen kicsit ebben az alábbi történet: Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást. Nem az jött, amire várakoztam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.  - Mit csinálsz itt? Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem. - Ezen a vonalon nem jár vonat. - Honnan..? - Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.  - Mit?  - Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek? - Látom.  - Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere, induljunk mi is! Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda, ahol összeérnek a sínek. - Tudom, ne gyötörd magad, tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz? - Semmit. - Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz! Mit látsz? - Egy kis virágot, lila szirmokkal, sok kis virágot. Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű! - Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz? - Felhőket, bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép! - Mit érzel most, ebben a pillanatban? - Boldog vagyok! Boldog vagyok? - Igen! Itt és most összeértek a sínek. A nap gondolata: A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.

2015-03-06

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5:7)   Milyen sokszor hisszük, hogy nekünk kell tevékenykedni, ahelyett, hogy engednénk, hogy az Úr munkálkodjon bennünk… Ma ezt üzeni neked az Úr:  „Drága Gyermekem! Erőt küldtem szolgámon keresztül neked a legutóbbi prédikációban. Emlékszel még? Kérlek, beszélgess velem minden nap, akár többször is a nap folyamán. Nekem van rád időm! Szeretnélek ma is megerősíteni! Ismerem gondjaidat, tudom, milyen enervált vagy. Látom, mennyit aggódsz, figyelem, mennyire szeretnél mindent tökéletesen elvégezni. Add át nekem gondjaidat. Én megerősítem kezedet. Erőt adok bele, és te képes leszel folytatni munkádat. Ne sajnáld az imára és bibliaolvasásra fordított időt. Hidd el, az nem időveszteség, hanem időnyereség lesz. Én megáldom idődet is, meg téged is. Bízd rám magad, hisz nagyon szeretlek!" A nap gondolata: Milyen sokszor bízunk egymásban, de kételkedünk Urunkban. Halandó emberek szavaiban megbízunk, de nem szavazunk bizalmat Isten Igéjének. De ó, milyen világosság és dicsőség ragyogna ránk életünk minden napján, ha sosem felednénk, hogy Isten komolyan gondolja, amit kimondott. (A. B. Simpson)

2015-03-05

„Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izraelnek, és megparancsolta őseiknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait." /Zsolt 78,3-7/ Igeversünk a tanulás folyamatát hozza elénk. Amikor egy gyermek jövőjéről beszélünk, hogy vajon mi lesz belőle, mivel fog foglalkozni, mire lesz tehetsége, akkor azt mondják a hozzáértők, hogy mindez két fontos dologtól függ: egyrészt a génektől, hogy mit öröklünk a szülőktől, felmenőktől. Másrészt pedig függ az úgynevezett szocializációs körülményeinktől, hogy mit tanulunk meg, mire tanítanak meg, milyen családba érkezünk, milyen iskolába járunk, milyen emberek között nevelkedünk.  Nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a folyamatban a család szerepét. Hogy otthon mit tartunk fontosnak megtanítani gyermekünkkel; hogy csak leültetjük-e a gyermeket a televízió, a számítógép elé, azokra bízva a nevelés folyamatát, vagy időt szánunk rá, hogy meséljünk, tanítsunk a gyermeknek családról, ősökről, szokásokról, hagyományokról. Olyan láncolat ez, az ősöknek, az ősöktől örökölt tudásnak láncolata, mely kizárólag rajtunk múlik, hogy életben tartjuk vagy megszakítjuk. Hány ősi mesterség, alapvető tudás veszett már így el, csak ezért, mert már nem volt, aki szükségét érezte volna, hogy megtanulja, vagy mert nem volt már olyan, aki szükségét érezte volna, hogy továbbadja. A Biblia azt mondja, a hit is egy ilyen ismeret, amely az ősök láncolatában, nemzedékről nemzedékre öröklődhet tovább. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk… nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek… Sok mindent meg lehet tanítani és tanulni az iskolában, akár hittanórák, hit- és erkölcstan órák keretében, de az otthon látott, hallott példát, a szülők által fontosnak tartott és átadott ismereteket sem pótolni, sem helyettesíteni, sem felülértékelni nem lehet semmilyen intézményben. És hiába teszünk szert újabb és újabb ismeretekre, a könnyebb boldogulás érdekében, vannak olyan évezredes múlttal bíró tudások, ismeretek, melyek sokkalta inkább szükségesek testi-lelki egészségünkhöz, mint bármely gyakorlati tudás, vagy idegen nyelv, szakma elsajátítása… /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata:  Mindig tud adni, akinek a szíve tele van szeretettel. A szeretethez nem kell erszény.

2015-03-04

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" /Róma 8, 31/    Gyerekek, fiatalok körében divat, hogy különböző könyveket minél tömörebben, zanzásítva ismerjenek meg, éppen csak a lényegi tartalmát, hogy minél kevesebbet kelljen olvasni. Ilyen letömörített formában egy könyv egészének szépségét megismerni nem lehet, de egy-egy jól kiemelt mondat a lényeget visszaadhatja. Ha a Bibliáról, mint könyvről beszélünk, akkor az előttünk álló ige egy ilyen lényegi mondat. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" A Magyarországi Református Egyház címerét, ha megnézzük, ezt az igét láthatjuk felírva (Károli-fordítás szerint: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?". Egyházunk lényegét, történelmét, múltját, jelenét, jövőjét összegzi, és alapjaiban véve meghatározza ez a mondat. Úgymond templomos, idős emberektől, bujkálást, háznál titokban tartott vallási összejövetelek, igei alkalmak valóságát megélt emberektől, többektől hallottam, hogy ezt az egyetlen igét szinte memoriterként mondogatták újra és újra börtönben, fogságban, pártirodában, éveken, évtizedeken keresztül: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Ha valakinek teljesen idegen terület a Bibliának a világa, de szövegéből csak néhány igét szeretnénk a szívére helyezni konkrétan, akkor az egyik biztosan ez legyen. Ha pedig az élet fontos fordulópontjainál azon tűnődünk, hogy szívünk jókívánságait miképpen tömörítsük bele egy mondatba, akkor hittel élő emberként ez az Ige mindenképpen egy biztos útravaló, hiszen magába sűrít oly sok mindent. Hiszen hitvallásként mondhatjuk ennek a néhány szónak segítségével, hogy ha a gondviselés Istenének kezében tudjuk életünket, akkor békés és nyugodt szívvel vallhatjuk: nincs, ami ellenünkre lehetne, nincs, ami ártalmával bánthatna. Azt senki nem ígérheti, a Szentírás sem teszi, hogy földi utunkon ne kellene számos leselkedő veszéllyel szembenéznünk, vagy olykor ne érne utol bennünket ilyen-olyan baj. A hívő embernek is ugyanúgy meg kell járnia a sötét völgyeket, mint a napsugaras hegycsúcsokat, a próbákat elkerülnünk nem lehet, ahogy szép lelki énekünk fogalmazza: „Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj, míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled, töröld le könnyedet, Jézus szeret!" Igen, ha biztos fundámentumra építjük életünket, és hitvallásként jegyezzük meg a szavakat: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" - akkor bátor szívvel vallhatjuk: a minden kegyelemnek Istene vezetni fog minden körülmények között! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Isten ellenségének tekint, míg nem leszünk barátai. (Spurgeon)

2015-03-03

„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4,18) Reformátusoknál nem szokás, hogy bármilyen jellel, öltözettel hirdetnénk magunkról hitünket, vallásunkat. Nem használjuk olyan értelemben a kereszt szimbólumát, mint a katolikusok, nem hiszünk a tárgyak kiábrázolásában, nincs a homlokunkra írva keresztyén voltunk. Vannak szimbólumok, melyeket használunk: például a csillag a református templomok tetején, a kakas vagy a kehely szimbóluma, de személyes, mindennapi életünkben, nincs általános érvényű megjelenése református voltunknak. Első ránézésre rejtve van, láthatatlan akár a keresztség pecsétje, akár a krisztuskövetés ténye. Második ránézésre azonban, úgy gondolom, látható mindez, pontosabban fogalmazva: jó, ha észrevehető. Egy felnőtt embernek a viselkedésén, szavain, embertársaihoz való viszonyulásán, indulatainak kezelésében, béketűrésének szintjén: igenis jó és kell is, hogy látható formát öltsön: ez az ember megtért, Isten parancsolatai szerint élő ember, aki a megszentelődés útján jár. Azt szoktuk mondani, hogy egy kocsisnál a lova az első, aki észreveszi, hogy a gazdája megtért. Vagyis: megtért, hívő emberként, Krisztus elhívásának pecsétjét magán hordozva másképpen szól, mondatait másképpen fogalmazza meg, máshogyan viszonyul a megbocsátás kérdéséhez. Testünket, környezetünket szeretjük ideig való, szemet gyönyörködtető ékességekkel díszíteni, hogy lássék rajtunk jó ízlésünk vagy éppen társadalmi hovatartozásunk. Mennyire nagyon be tudjuk csapni egymás érzékeit, hatalmas színészként eljátszva nap mint nap, hogy többek és jobbak vagyunk, mint amit lényegileg rejtünk. Látható és ideig való ékességeink azonban minden esetben elrongyolódnak, megfeslenek, s előbb-utóbb kiütköznek alóluk hamisságaink. Ezért hív bennünket az ige, hogy inkább fordítsunk figyelmet az Úrtól kapott örökkévaló szépségekre, melyek ékes öltözetként kísérhetnek egy életen át. Inkább öltsük magunkra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, és mindezek fölé pedig a szeretetet. Ékesítsék a mai napodat ezen örökkévaló szépségek, hogy ne csak az emberek, de teremtő Atyád, Istened is jó tetszéssel tekintsen reád! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Csak az parancsol biztosan, aki megtanult jól engedelmeskedni.

2015-03-02

„…Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4,18) Mi emberek vizuális lények vagyunk, sokat adunk a látszatra, a látható dolgokra, a megjelenésre. Sokszor fogalmazunk meg ítéletet csupán egy öltözet, egy megjelenés alapján, és sokszor hisszük azt, hogy valami tetszetős öltözettel elpalástolhatunk lelki, jellembeli hiányosságokat. Az ige azonban bölcsességre, bölcs látásra int bennünket, annak alapján, hogy Istenünk is, aki a szívek és a vesék vizsgálója, nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem ami a szívben van. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" –hangzik a Kisherceg híres mondata, Saint Exupery megfogalmazásában. Ahogyan egy kisgyermeknél, aki még nem tudja egyértelműen kifejezni, jelezni, ha valami nincsen rendben, ha valami esetleg fáj, a szülőnek a felelőssége, hogy a látható jelekből következtetni tudjon a láthatatlanul meghúzódó okokra. Bölcsesség, értő figyelem, féltő szeretet kell hozzá, hogy ezeket az összefüggéseket észrevegyük. A test látása csak jeleket, tüneteket lát, de a féltő szeretet nem elégszik meg ennyivel, tudja, meg kell keresni a mélyben húzódó okokat is.  Hiszen a belül, rejtve induló okok előbb-utóbb látható, érezhető, megtapasztalható formát öltenek. Igaz ez azokra a bizonyos belső, örökkévaló, lelki értékekre is, előbb-utóbb azok is valamilyen formában megnyilvánulnak, a szem számára is észrevehető formát öltenek. Amennyiben a hitnek örökkévaló kincsét magadénak vallod, s vállalod a keresztyén – azaz krisztuskövető – nevet, azzal vállalod azt is, hogy bizonyos árulkodó jelekkel, tünetekkel gondolkodásra készteted környezetedet. Mikor kérdezte meg tőled utoljára valaki, hogy mitől lettél ennyire csendesebb? Miért nem morgolódsz annyit mostanában? Hová tűntek a cifra káromkodásaid? Mi történt a lelked mélyén? Észrevette már rajtad valaki is, hogy „hatalomátvétel" zajlott lelked mélyén, hogy Krisztus vette át az irányítást érzéseid, mondataid felett…?/Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Csak az beszél biztosan, aki szívesen hallgat.

2015-03-01

„…Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! … Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe." Józsué 24, 14. 15. 28 Úgy gondolom, ma mindannyiunk tapasztalása, hogy családjaink közösségére, összetartozására egyre erőteljesebben kell figyelnünk. Hiába az egyre modernebb utazási lehetőségek, az olcsó repülőjegyek és az igazán gyorsforgalmú autópályák, valahogy időnk és lehetőségünk mégis egyre kevesebb, hogy ezeket a földrajzi távolságokat le tudjuk győzni. És hiába vannak a zsebünkben a mindentudó okostelefonok és internetes lehetőségek, egy unokának a mosolyát, egy gyermeknek az ölelését pótolni nem lehet. Ma, amikor szinte minden magyar családra igaz, hogy valamely része, tagja a szülőföldtől távol szakadva, a világ más pontján keresi a boldogulást és a boldogságot, mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen nehéz még egy ünnepnapon is összehozni a családot, akár csak a legszűkebb értelemben véve is. Ezért fontos és szükséges, hogy egy családban, egy háznépben legyen összetartó erő, mely óv a szétforgácsolódástól; hogy legyenek együtt, közösen kimondott hitvallások, együtt felvállalt értékek, melyek a következő nemzedékeknek is irányt és utat mutathatnak. Hiszen a gyermekek még vajmi keveset értenek a világból, annak működéséből, ők arra fognak indulni, amerre mi indítjuk őket. Ahol pedig háznépként, családként ki tudják mondani, hogy én és az én házam népe az Urat szolgáljuk, ott van, ami összekössön határokon és generációkon átívelve is. Mert a láthatatlan Istennek szeretete megtanít távolságok dacára is érezhetően szeretni, és az Úrnak félelme megőrizhet az elviselhetetlennek tűnő aggodalmaktól, melyet számos – gyermekét, párját, unokáját messze engedő – emberen látok. Bárhol legyen is otthonunk, lakóhelyünk, tudjunk Józsuéhoz hasonlóan emlékezni, hogy miként áldott meg bennünket is az Úr családként, háznépként; tudjunk hűségesek maradni nevéhez a mindennapok kísértései, kihívásai közepette is, akár idegen körülmények között is; és igyekezzünk családjainkra hitvalló szívvel, egy háznépként vigyázni, egy irányba, az Isten felé haladni. A nap gondolata: Csak az forog biztosan az emberek között, aki szívesen rejtőzködik.