2016-04-07

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." (ApCsel 8, 26)          Igénk úgy kezdődik, hogy az Úr elküldi egyik tanítványát, név szerint Fülöpöt a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. Milyen üzenet van ebben számunkra? Hiszen ezt kell keresnünk, megtalálnunk és megvalósítanunk. Először is az van benne és vegyük bátran magunkra, hogy Jézus tanítványának lenni azt jelenti, hogy készen állunk odamenni, ahová küld az Úr. A Márk evangéliumának 3. részében ezt olvassuk ugyanis Jézusról: „tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, azután elküldje őket, hogy hirdessék az Igét." Az Úr Jézus tehát két dolog miatt választotta ki a tanítványokat: hogy vele legyenek, és hogy beleálljanak a tőle kapott küldetésbe, s hirdessék az Igét. Ennek a két dolognak csak együtt van értelme és értéke a tanítványi életben.          Tanítványságunkat teszi mérlegre ez az Ige. Aki ugyanis nem szokott Jézussal lenni, az nem keresztyén ember. Maximum csak névlegesen. Aki keresztyén ember, az krisztusi, Krisztushoz tartozó. Rendszeresen vele, mellette van. Imádkozó, Igét olvasó ember. A mai rohanó világban a tanítványok egyik fenyegetettsége, hogy nem töltenek elég időt Jézussal. Valaki így fogalmazott ennek kapcsán: „Ha olyan sok dolgod van, hogy nem érsz rá imádkozni, akkor bizonyos lehetsz, hogy jobban elfoglalod magad, mint ahogy Isten jónak látja." Mennyi időt töltünk az Úr mellett? Az imádság, az igeolvasás mennyire része életünknek? Ezt mindenki tudja önmagáról. Te elégedett vagy vele? És az Úr? A nap gondolata: A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.