„De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?" (Rm 10,14)
Te is azok közé tartozol, kiknek véleménye szerint az evangélium hirdetése a lelkészek szolgálata, a templom bensőséges belső terében?
Éppen ez az, amit az istentagadó rendszerek el akartak érni az egyházak életében évtizedeken keresztül: beszorítani az igét a templomkapun, sőt a templom falain belülre. Az úgy biztonságos, ott még éppen megtűrhető. Zárt, kis közösségeinkben működjünk, munkálkodjunk, de azon kívül hallgassunk szépen. Mind a mai napig találkozom ilyen véleménnyel, amikor a szemünkbe mondják: az egyháznak a templomban a helye, ne akarjon olyan kijönni! De, az evangélium igenis, ki akar onnan jönni! Azért olvasod te is ma az igét, azért vagy a választott nép tagja, hogy áldást nyerve, az igével feltöltekezve vidd és hirdesd az örömhírt! Hogy egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt! Hirdesd, a Szabadító elközelgetett!
Nem csak a megszentelt hajlék falain belül. Az igazi szolgálat, kiküldetésed helyszíne éppen hogy a templomon kívül kezdődik csak igazán! Jézus sem engedte a tanítványoknak, hogy a megdicsőülés hegyén fenn maradjanak, kényelemben letáborozva. Amit ott láttak és hallottak, az csak megerősítés, bátorítás volt számukra a rájuk váró szolgálatokhoz. Visszaküldte őket, hogy legyenek sóvá, legyenek a világ világosságává! Hogy azoknak mutassák a mennyország felé vezető utat, akik még nem ismerik! Akik most még a kárhozat útján járnak! Vissza azok közé, akik bőszen 'feszítsd meg'-et kiáltanak!
Mindannyian szeretnénk, ha már a földi keretek között is látható formában növekedne az üdvözülők serege, ha nem csak lézengenének néhányan gyülekezeti alkalmainkon. Amíg azonban ezt nem érzi szolgálatának minden egyes elhívott lélek, hogy a maga lehetőségeivel, talentumaival hirdesse az Úr nagy tetteit, addig ez a váradalmunk nem lesz több mint derült égből való csodavárás. Környezeted számára talán éppen te lennél az az igehirdető, aki örömmondó békekövetként a kegyelem hívó szavát közvetíthetné! /Gyallai Henrietta/
A nap gondolata:
Kíváncsiskodásunk sokszor megakaszt a Szentírás olvasásában, mert érteni és vitatkozni akarunk ott, ahol egyszerű lélekkel tovább kellene olvasnunk. (Kempis Tamás)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2016. augusztus 7., vasárnap
2016-08-07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése