2016-08-11

'Honnan lesz?' helyett 'Honnan van?' „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van…" (Jn 2,1-11) Jézus számos helyen nevezi kicsinyhitűnek tanítványait, és inti őket az aggodalmaskodás bűnével szemben. Kicsinyhit és aggodalmaskodó szív – bizony, sokunknak sajátja, félelmeink legáltalánosabb formája. Az aggodalmaskodó ember tipikus kérdésével kelünk és fekszünk, ez a kérdés pedig így hangzik: honnan lesz? Mint imamalmot, képesek vagyunk hajtani: Honnan lesz – pénzem, erőm, egészségem, segítségem, bátorságom? Ki nem fogyunk a 'honnan lesz' kérdésekből. A tanítványok is rendre beleestek az aggodalmaskodás csapdájába. Hiába voltak jelen a négy- illetve ötezer ember megvendégelésénél, újból okot szolgáltattak az intelemre: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek…?" (Mt 16,5-12) Itt is az aggodalmaskodó ember tipikus kérdése: Honnan lesz? Kenyere a tanítást hallgató tanítványoknak?  Miként a tanítványok, mi is naponként megtapasztalunk hatalmas csodákat, melyek igazán tanulságul kellene, hogy legyenek számunkra, mégis korhol bennünket is az isteni kérdés: még mindig nem értitek? A fent idézett ige a kánai menyegző történetét idézi, s nem ok nélkül vágtam ketté a mondatot ott, ahol. A mi gondolkodásunkban is itt hibádzik, mintha mi sem tudnánk, hogy honnan van mindaz, amit magunk körül látunk. Ahelyett, hogy aggodalmaskodva kérdezzük naponta: honnan lesz?, ki kellene nyitni a szemünket, s megkérdezni: honnan is van mindenem? Életem, családom, szeretteim? Mindenem? S ha megtanulnánk rutinszerűen naponta kimondani a választ: gondviselő Atyám kezéből van mindenem, ajándékként, akkor egészen más színezetet nyerhetne az aggodalmaskodás típuskérdése is! Akkor, ha időnként mégis elkapna a görcsös félelem, hogy honnan lesz? – rutinból jönne rá a válasz is: Gondviselő Atyám kegyelméből! Honnan máshonnan lehetne?!  /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Akkor leszünk mindenre képesek, ha van megbízatásunk és elegendő bátorságunk Istent szaván fogni. (Spurgeon)