2015-09-15

A szeretet türelmes. (1Kor 13:4) A következő történet nagyszerűen támasztja alá mai Igénket: Égett pirítós kenyeret tett az anyuka az asztalra. Így reagált az apuka a vacsorára: "Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk. Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén. Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst… Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában. Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el: "Viccelsz, drágám? Nagyon szeretem a ropogósabb kenyeret!" Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret? Az ölébe vett és azt mondta: "Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen." Vacsora közben tanulta meg élete legszebb leckéjét a szeretetről a gyermek! A nap gondolata: A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják.