2015-09-14

Ember vagyok! A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! (ApCsel 10,24-26) Nagy történelmi és üdvtörténeti egységbe ágyazódik a történet, hiszen Kornéliusz és Péter találkozása az, ahol az őskeresztyénség történetében átszakad a gát, és megnyílik az ajtó a pogányok felé. Azzal a rövid mondattal indul, amit igénk így fogalmaz: „Állj fel, én is csak ember vagyok." Egy gyülekezetben éltem át azt, ami hatással volt rám és el is gondolkoztatott: mennyiben válik ketté a keresztyénségben a következő két fogalom: keresztyénség és emberség. Egy gyülekezetben szolgáló segédlelkésznek köszönték meg a hívek között végzett tevékenységét, és a lelkipásztor mosolyogva mondta: megköszönöm mind lelkészi, mind az emberi tetteidet. Mintha a kettőt el lehetne választani egymástól, vagy másként fogalmazva: mintha a kettő elválna egymástól. Gyakran hallunk ilyen megkülönböztetést, vajon miért? Szét lehet választani a keresztyént és az embert? Talán egyfajta szellemi harcot is érzünk belőle: a humanizmus és a keresztyénség küzdelmét. Ma nagyon népszerű gondolat az önkéntesség, az önkéntes munka, lépten-nyomon találkozunk vele, mintha mostanában találták volna föl, de ezt a keresztyénség már régen megvalósította: csak mi szolgálatnak, önzetlenségnek, áldozatnak hívjuk. És azt a fontos fogalmat is elénk hozza: hogyan tekintünk a másikra? És a másik oldala is fontos, sőt veszélyes is lehet: amikor az ember fontosabb lesz, mint maga az ügy, amiben az ember részt vesz. És ez a személyi kultusz akkor is kialakul, ha valaki nem akarja (mennyivel inkább, ha igen), a történelem éppen azt bizonyítja, hogy Péter személye kiemelődik a többi apostol közül, és a Rómában a róla elnevezett katedrálisban a szobra mellett állandó szelfizők, fényképet készítők a bizonyítékai ennek. Pedig Péter itt elemi erővel tiltakozik az ellen, hogy többnek tartsák, mint egy közönséges embert. Ezért olyan jelentőségteljes ez a gondolat: „Állj fel, én is ember vagyok." Ha kicsit másképpen hangsúlyoznánk: Állj! Én is (csak) ember vagyok. Valósággal felemeli a másikat. Magához emeli. És ez az, amit mi is megtanulhatunk Péterről: felemelni, magunkhoz közel emelni a másikat. (Bölcsföldi András) A nap gondolata: Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. (József Attila)