2016-07-07

Kívánság vagy vágy? – 3. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök. (2Timóteus 4,3) Nemrég kirándultunk, és amikor a hegytetőn leültünk, csak ültünk és ültünk, és úgy öt perc múlva azt mondtam: most megérkezett a csönd. A csönddel nem lehet futóversenyt rendezni, az szép lassan érkezik el. Mert az igazi csöndben benne van az elfogadás. Hogy itt, ahol most vagyok, ebben a testben, ezek között a körülmények között vagyok, és ez rendben van így. Vágyom sok mindenre, de alapvetően itt vagyok jelen. A bennünk levő kívánság viszont viszket. Mozgásba hoz, állandóan idegesít, az ember mindig menne. Olyan a kívánság, mint egy csípés, ami éget. Azt érezzük, hogy ha most nem iszom vagy nem eszem valamit, akkor végem van. Ez a kívánság. Az ember képes teljesen beleélni magát egy valószerűtlen jövőbe: milyen jó is lesz, majd ott állok egy város közepén, és azt csinálok, amit akarok. Ilyenkor fájó megérkezni a valóságba. Az ember képes arra, hogy teljesen elveszítse a megkülönböztetés képességét. A kívánság, mint valami ködfelhő néha betakarja egész valónkat. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, minthogy mégis jelen vagyunk. Megtaláljuk a valóságban azt, aki ezt a világot fenntartja, aki nekem is életet adott. Érdemes ilyenkor mély vágyunkat mozgósítani arra, hogy meglássuk Jézust itt és most. Mert ő is volt kísértésben, ő is megküzdött azzal a helyzettel, hogy éhes volt, és jó lett volna, ha a kövek kenyerekké válnak. Jézus valóságában feloldódhat az a viszkető égés, amit bennünk e föld, sokszor szélsőséges kívánságai okoznak. Adja Isten, hogy megtaláljuk igaz, Istentől kapott vágyainkat, azt a mély emberséget, amikor Teremtőnkkel szeretnénk találkozni. (F.Á.) A nap gondolata: Isten először azt mondta Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj, mutatkozzál".