Kívánság vagy vágy? – 3.
Nemrég kirándultunk, és amikor a hegytetőn leültünk, csak ültünk és ültünk, és úgy öt perc múlva azt mondtam: most megérkezett a csönd. A csönddel nem lehet futóversenyt rendezni, az szép lassan érkezik el. Mert az igazi csöndben benne van az elfogadás. Hogy itt, ahol most vagyok, ebben a testben, ezek között a körülmények között vagyok, és ez rendben van így. Vágyom sok mindenre, de alapvetően itt vagyok jelen. A bennünk levő kívánság viszont viszket. Mozgásba hoz, állandóan idegesít, az ember mindig menne. Olyan a kívánság, mint egy csípés, ami éget. Azt érezzük, hogy ha most nem iszom vagy nem eszem valamit, akkor végem van. Ez a kívánság. Az ember képes teljesen beleélni magát egy valószerűtlen jövőbe: milyen jó is lesz, majd ott állok egy város közepén, és azt csinálok, amit akarok. Ilyenkor fájó megérkezni a valóságba. Az ember képes arra, hogy teljesen elveszítse a megkülönböztetés képességét. A kívánság, mint valami ködfelhő néha betakarja egész valónkat. Ilyenkor nem tudunk mást tenni, minthogy mégis jelen vagyunk. Megtaláljuk a valóságban azt, aki ezt a világot fenntartja, aki nekem is életet adott. Érdemes ilyenkor mély vágyunkat mozgósítani arra, hogy meglássuk Jézust itt és most. Mert ő is volt kísértésben, ő is megküzdött azzal a helyzettel, hogy éhes volt, és jó lett volna, ha a kövek kenyerekké válnak. Jézus valóságában feloldódhat az a viszkető égés, amit bennünk e föld, sokszor szélsőséges kívánságai okoznak. Adja Isten, hogy megtaláljuk igaz, Istentől kapott vágyainkat, azt a mély emberséget, amikor Teremtőnkkel szeretnénk találkozni. (F.Á.)
A nap gondolata:
Isten először azt mondta Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj, mutatkozzál".
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2016. július 7., csütörtök
2016-07-07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése