2016-09-28

Kicsoda Jézus Krisztus? –  Szegletkő Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! (Ézs 28,16) Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok, is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Pt 2,4-5) Ezsdrás próféta könyvében olvassuk, hogy amikor a nép a fogságból hazatért, első dolga az volt, hogy fölépítse a lerombolt templomot. A Biblián kívüli források szerint először az elszórt köveket szedték össze, és abból az alapot rakták le, majd hosszasan keresték a régi templom szegletkövét, melyet sokáig nem találtak, mígnem a föld mélyén, az évek által termelt hordalék alatt rábukkantak. Visszatették a helyére és utána valóban felépült a templom. Az Isten szavának nem csupán az a feladata, hogy alkalomról alkalomra megsimogasson minket, és vigasztaljon. Hány megtévedett lelkiismeretű emberrel találkozunk naponta. Azt hiszik, hogy ha meg voltak keresztelve, eljárnak a templomba, támogatják az egyházat, akkor ezzel már minden el is van rendezve. Ezért van szükség életünkben, hogy bekövetkezzen olyan helyzet, amikor kő kövön nem marad. Ezekben a helyzetekben sírunk, kétségeskedünk, de van ennek az iszonyatos helyzetnek egy jó oldala. Mert ebben a helyzetben az Isten számunkra valóban Isten lesz. Amikor a kis vallásos biztosítékaink sorra csődöt mondanak, minden összeomlik, ekkor jelenik meg a mi életünkben a trónon ülő Bárány és mindent elrendez. És így Krisztus, mint szegletkő, aki az istentelenek, a vallásosak számára a botrány köve, amint azt mondja Dániel próféta (Dán 2,31-35) hatalmas heggyé válik számunkra, mely betölti az egész földet – az üdvösség köve lesz számunkra. Számomra nincsen más remény, Jézus vérében bízom én.  Magamban én semmi vagyok, az Ő nevében bízhatok! Krisztus lett Sarokkő, bűnösnek Megmentő, Kőszikla viharban, Ő az ÚR! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.