2016-12-05

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2) Meglepően sok embernek nincsenek céljai. Szívszorító olyan embereket látni, akiknek nincsenek céljai. Telnek, múlnak a napok, a hónapok, sőt az évek az ilyen ember életében. S közben nincsenek vágyaik, terveik, céljaik. Az ilyen emberekre igaz az a mondás, mely szerint, annak a hajósnak, aki nem tudja, hová tart soha nem kedvez a széljárás. El tudunk képzelni valakit, aki a tengeren hajózik, de nem tudja, hová akar eljutni? Én nem tudok ilyet elképzelni, de az élet tengerén meglepően sokan céltalanul hányódnak ide-oda.  A céltalan embereknek két fajtája, csoportja van. Az egyik kimondja, hogy semmi értelme az életemnek. Minek is élek? – teszi fel a kérdést önmagának, vagy másokkal beszélgetve. A másik csoportba tartozók ezt nem mondják ki, de így élnek. Szomorú látvány, ha ilyen emberekkel találkozunk. Hiszen kellenek rövidebb és hosszabb távú célok is mindnyájunk számára. Ahhoz, hogy emberlétünk értelmet kapjon, ahhoz célok kellenek… A nap gondolata: Miért van olyan kevés igaz ember? Mert igen kevesen vannak, akik magukat elveszíteni és megfeszíttetni készen lennének.