2016-12-06

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. (ApCsel 9:1-2) A céljainkról elmélkedünk továbbra is. Bizony az is előfordul, hogy nem elég hosszú távúak a céljaink. Mondok erre egy történetet. Egyszer egy édesapa a 17 éves fiával beszélgetett. Milyen terveid vannak a jövőre nézve? – kérdezte tőle. 1 év múlva leérettségizem. – mondta a fiú. És aztán? – jött az atyai kérdés. Aztán felvételizek az egyetemre. Aztán? Aztán elhelyezkedek és jól fogok keresni a munkámmal. – vázolta terveit a fiú. Aztán? – kérdezett újra az apa. Aztán megházasodom és lesznek gyermekeim. Aztán? – érdeklődött a szokásos rövidséggel az apa. Nagyon fogom szeretni a családomat és unokáim is lesznek. Aztán? Évtizedek múlva nyugdíjba megyek és pihenek, a szeretteimnek élek. Aztán? Aztán meghalok. Aztán? És erre a kérdésre már nem jött válasz. Meg lehetne dicsérnünk az előbbi történetben szereplő fiatalembert, aki tele volt tervekkel, komoly céljai voltak. Mégsem tervezett elég hosszú távon. A halált kihagyjuk a számításainkból? A bibliai bolond gazdag története pontosan erről szól. Egy gazdag nagy terveiről, amire az Úr így reagál: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." Mi lesz velünk a halálunk után? Mit gondolunk, mit tervezünk? Vagy nem is készülünk a halálra? Isten a földi létünktől is hosszabban tervez velünk. Elhisszük ezt? Vagy nem is gondolunk rá túlságosan? Bolond – ezt a kemény kifejezést használja az Ige mindazokra, akik a halállal és az azon túl mutató isteni valósággal nem számolnak. Ugye nem vagyunk Isten ítélete szerinti bolondok? A nap gondolata: Istenhez való ragaszkodásunknak olyan erősnek kell lenni, hogy ne legyünk kénytelenek az emberek vigasztalását keresni. (Kempis Tamás)