2016-05-31

3.  „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/ Mai alapigénk egy ismert történetet hoz elénk. Főszereplője Illés próféta és egy sareptai özvegyasszony. Az Úr odaküldi a prófétát ehhez az asszonyhoz és az Isten szolgája először vizet, majd pedig kenyeret kér tőle. És ez a szegény asszony kimondja, hogy ő már a halál mezsgyéjén van a gyermekével együtt, hiszen csak egy marék lisztje van semmi több, és ez annyi, hogy megeszik a fiával, majd meghalnak.     Ebben az özvegyasszony képében benne van a mindent feladás emberi képe, hogy itt a vég, meg kell halni, nem lehet jobb. Azonban a próféta megkéri bizonyos dolog elvégzésére: lepényt készíttet a maréknyi lisztből magának, és csak azután az özvegynek és a fiának. És ha ezt megteszi, akkor jön az ígéret: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki,…" És így is történt. Mindez mit bizonyít, mit tanít, és üzen nekünk?      Először is, hogy legyen megelégedésünk a kicsivel is, hogy akármennyi dolgunk van, az Úr azt meg tudja sokasítani, sőt annyit tud adni, mint azt meg sem gondolnánk. Az Úr Jézus is ezt tette az ötezer ember megvendégelésekor is. És ugyanígy a mi fogyatkozásaink helyére is tud adni újból mindent. Legyen az testi vagy lelki dolog, ha hittel kérjük, és követjük azt az utat, amelyet kijelölt nekünk. De ehhez mindennapi kapcsolatban kell lennünk Vele. /P.Sz./ A nap gondolata: Földi javakban gyönyörködni, magunkban gyönyörködni balgaság, a bűnben gyönyörködni a kárhozatba visz, de Istenben gyönyörködni örökkétartó gyönyörűség. (Spurgeon)

2016-05-30

2. „…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/ Elfogy egyszer a kezdeti lelkesedés, a szerelem, és a házastársi szerelemből nem lesz szeretet, hanem elfogyva gyűlöletet hagy maga után és megannyi válást. Elfogy a családon belüli türelem és szeretet, az odafigyelés. Elfogy a pénz és azzal együtt a béke is, ha csökken az életszínvonal, akkor jön a lázadás, a háborúság. De elfogy az igazi barátság is oly sokszor, mert kifogy belőle a Pál apostolnál olvasott szeretet (1Kor 13).      Fogy, fogy, fogy. De fogy az erő is az emberből, az évek múlásával, lassan gyengébb, öregebb, fáradtabb lesz. De fogy a bizalom is: bizalom az Isten felé, és az emberek felé. Megrendül a hit, mert sok a próba és könnyebb feladni, mint utántölteni, megerősödni benne. De vannak olyan személyek, akik mellett kiálltunk, akikben megbíztunk, de jöttek olyan idők, melyek megpróbáltak minket és megrendült a bizalmunk, a szeretetünk, a segítő jobbunkat inkább visszahúzzuk, ha látjuk őt. Mert elfogyott a türelem, a bizalom, és talán a hit is. A Biblia számtalan ilyen esetről ír, minden ember életében eljön az az időszak, hogy elfogynak életében bizonyos dolgok. Legyenek azok testiek, kézzel foghatók, és lelkiek, érzelmi dolgok is. Még a legjobbak is meglankadnak, elfáradnak, belefáradnak az életbe. Hányszor érezzük ezt mi is. De ez nem jelenti a véget, van folytatás...  /P.Sz./ A nap gondolata: Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

2016-05-29

„A lisztes fazék nem ürül ki, és az olajos korsó nem fogy ki…" /1Királyok 17:14/  Fogyasztói társadalomban élve az ember szeret vásárolni. Van választék bőven, még itt a mi környékünkön is szinte minden igényt kielégítő a boltok színvonala, árukészlete. Azonban az ember milyen? Általában az kell neki, ami pont nincs. Kóválygunk olykor-olykor a tömött polcok között és nem tudjuk mit is kellene venni, továbbá mindig az hiányzik, ami kellene. Elfogyott, nincs készleten. Milyen rossz érzés ez, hogy valamit az orrunk elől visznek el és nincs több. Nem rég babakocsit mentünk vásárolni a feleségemmel és kinéztünk kettőt, ami tetszett egy boltban. Az elsőt szétszedettük, hogy lássuk, milyen funkciói vannak, és gondolkozva fordultunk a másik felé, hogy azt és szemügyre vegyük, és mire az elsőre jutott volna a választás, akkor mondták, hogy azt már megvették, néhány perc leforgása alatt és nincs másik belőle elfogyott. Rossz érzés, hiányérzet.        Fogyasztói társadalom az ahol élünk, ahol minden csak ideig óráig való, mindent meg kell venni és magunkévá kell tenni, akkor valaki az ember, ha minél több mindent vesz magának, és fogyaszt el. És bizony lassan elfogyasztunk mindent, nemcsak testi dolgokat, hanem lelkieket is. És mikor ez megtörténik, jön a kiégés, a megfeneklés, az üres hiányérzet, hogy valami nincs meg az életemben. Hány boldogtalan arcot látunk ma, elég, ha az utcán szétnézünk, lehajtott, lehorgasztott fejek, mert valami hiányuk van. De talán nem az hiányzik, amit ők hiányolnak, amit mi hiányolunk. Sok mindenünk van, de mégis úgy érezzük, valamiben hiányt szenvedünk. Elfogyott mára sok embernek az életkedve, mert sok minden kifogyott az életéből. Vajon tényleg az hiányzik az életünkből, ami szükséges? /P.Sz./ A nap gondolata: Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy. (Fosdick)

2016-05-28

A keresztyénség három próbája És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. (Mt 10,22) Egy svájci hívő ember mondta, hogy a keresztyén embert három dolog próbálja meg: A kereszt, a házasság, és az örökség. A megpróbáltatások sokakat megbotránkoztatnak és elhidegítenek. A házasság vágya sok keresztyént tesz megalkuvóvá. A földi örökség sok lelket ingat meg és tesz a földieknek szenvedélyes szerelmesévé. Azonban, „aki mindvégig megáll, az megtartatik." (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Az evangélium szenvedések nélkül csak a mennyben van otthon, szenvedés evangélium nélkül itt lenn a legsúlyosabb gyötrelem, de szenvedni az evangéliummal a szívünkben csak a hazafelé vezető úton lehet. (Kálvin János)

2016-05-27

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2Kor 5:18) Mienk a Krisztusban kínált lelki béke? Keresd naponta és vezess másokat is erre az útra. Teljesen az Úrban lenni – ez a titka. Fontold meg ezenkívül a következőket: „Teljesen jelen lenni. Ott, ahol vagyok. Egy találkozásban, egy beszélgetésben, amikor valakit meghallgatok, olvasásba belefeledkezve - az imában. Számomra mindig fontos volt jelen lenni ott, ahol vagyok. (...) A jelenlét fontossága az emberi kapcsolataimban vált újra tudatossá számomra, mert azt tapasztaltam, hogy igazán csak akkor találkozom valakivel, ha jelen vagyok a számára. (...) De örülni csak akkor tudunk a másik életének (jelenlétének) és saját létünket, amikor megbékélünk azzal, ami fájdalmas és elválaszt. (...) A belső ima szorosan összefügg a megbékéléssel. Ami Istennel sem könnyű. Vele kapcsolatban különösen nagy kihívás előtt állunk: sokszor az a tapasztalatunk, hogy hallgat. Ez próbára tesz minket. Ha nem bírjuk ki hallgatását, pánikba esünk, s menekülőre fogjuk a dolgot. Mi magunk kezdünk el beszélni, hogy beszédünkkel kitöltsük az ürességet. Csak akkor juthatunk Isten jelenlétébe, ha nem szaladunk el, amikor nem értjük őt, (...)." A nap gondolata:  Akkor vagy igazán erős, ha egy lépést sem tudsz lépni anélkül, hogy Istenre ne támaszkodnál.

2016-05-26

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsoltárok 90:12) Arról, hogy mitől bölcs az emberi szív, sok mindent elmondhatunk. Bizonyára te is meg tudnál fogalmazni néhányat ezek közül. Én most egy történeten keresztül szeretném gondolataidat egy bizonyos irányba terelni. Egy régi bölcs egy kétfedelű ládát adott a szultánnak, és azt mondta: „Felség, amikor azt hiszed, hogy te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha, és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: „Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta, azt olvasta: „Elmúlik". A bölcs szívű ember tudja: minden elmúlik egyszer. Éppen ezért mindent az Úr kezéből fogad. Jót is, rosszat is. Légy hálás mindenért! Elmúlik a jó is, a rossz is. Csak az Úr örök. Benne bízz, rá tekints! Ma is! A nap gondolata: Aki Isten gondolatainak világából táplálja meggyőződését, az a világ vélekedésével és a környezet felfogásával szemben bámulatos függetlenségre jut el. (Kroecker)

2015-05-25

Vidd Jézushoz! 2. A sokaságból így szólt Jézushoz valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Ő így válaszolt neki: „Hozzátok őt elém!" (Mk 9,17-19) Ez az apa végre Jézushoz vitte a gyermekét, vele együtt élete nagy terhét, emberek által megoldhatatlan problémáját. Nagyon kacskaringós úton, csalódások és csődhelyzetek sorozatán át jutott erre a felismerésre, de azok mind azt szolgálták, hogy erre rádöbbenjen. Valaki egyszer azt mondta, hogy a „vargabetűket is megáldja az Isten". Életed csődjei, csalódásai, kudarcai, vargabetűi, zsákutcái, vakvágányai nem véletlenek, mert ezeket is felhasználhatja Isten arra, hogy odakényszerítsen: fogadd el végre, hogy életed igazi megoldása Jézusnál van! Ennek az apának a gyermeke olyan erő hatalma alatt állt, amely fölött egyedül Jézusnak van hatalma, amelynél egyedül Neki van nagyobb ereje. Csak Ő segíthet ma is, mert a kereszten már legyőzte az ős ellenséget, ezt a sötét hatalmat, aki behálózza, megnyomorítja, bizonytalanná, nyugtalanná, kilátástalanná teszi az életünket. Jézus legyőzte azt, aki fölött nekünk nincs hatalmunk, nem is lehet, de aki fölött Ő töviskoronásan, átszegezett kezekkel és lábakkal kivívta a győzelmet. A sötét hatalmaknál is nagyobb és hatalmasabb Úr Jézus biztat ma mindnyájunkat: Hozd elém terheidet, bajaidat, problémáidat, egész megoldatlan, elhibázott, kettétört életedet! Hozd elém, és mondj el őszintén mindent! Hozd elém, és én meggyógyítalak téged! (P.Á.) A nap gondolata: Krisztus nélkül élni a legboldogtalanabb állapot. (Spurgeon)

2016-05-24

Vidd Jézushoz! 1. A sokaságból így szólt Jézushoz valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Ő így válaszolt neki: „Hozzátok őt elém!" (Mk 9,17-19) Szegény apa, ki tudja hány helyre vitte már el a gyermekét, aki időközben ifjúvá nőtt, és gyermekkora óta ismétlődő rohamai voltak. Elvitte nemcsak az orvosokhoz, hanem Jézus tanítványaihoz is, akik a gyógyítással szintén próbálkoztak, de kudarcot vallottak, mert Jézus nélkül próbáltak segíteni. Jézus nélkül nem megy! Erre döbbenhettek rá a tanítványok, erre a következtetésre juthatott ez az apa, és vele együtt mi is ezt a tanulságot vonhatjuk le. Jézus nélkül nem lehet megoldani életünk nyomorúságát, problémáját. Jézus nélkül nem enyhül a bánat, nem nyer a szív vigasztalást, nem változik semmi, nincs megnyugtató megoldás. Kérhetsz tanácsot, segítséget emberektől, felkutathatsz neves szakembereket, lelkészed tanácsait is végighallgathatod, de életed nagy-nagy gondját neked kell odavinned Jézus elé. Emberek beszélhetnek neked Jézus hatalmáról, gyógyító erejéről, hitben megélt boldog tapasztalataikkal megmutathatják neked a Jézushoz vezető utat, de mindazt, ami a szíved-lelked terheli, neked kell odavinned Jézushoz! (P.Á.) A nap gondolata: Krisztust jobban lehet megismerni azáltal, amit Ő maga mond, mint azáltal, amit barátai mondanak Róla. (Spurgeon)

2016-05-23

Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24,32) De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. (ApCsel 2,24) Megkörnyékezett-e húsvét után valami, ami közvetlen és tágabb környezetedben nem a Jézus feltámadásával kínált Élet-, hanem a 70-90 évnél tovább nem látó halál céljait viszi előbbre? Mert húsvét elmúlt, és a Nagy Kísértő visszatérő kísérlete az, hogy szokj már le arról a nagy lelkesedésről, amit legnagyobb ünnepünkön érzel! Jó, rendben van, Krisztus feltámadt, de attól még nem változott semmi! Tényleg nem? Valami megmelengeti az emmausi úton baktató, Jézussal vacsorázó, aztán egymáshoz forduló húsvét utáni, de nem húsvéttal együtt élő tanítványok halállal álomra készülő szívét. Valami? Valaki! Az először idegennek tetsző Úr! Ő, aki feltámadásig forralja a fagyott halálhírt. A felhevült szívek pedig indulnak! Induljunk mi is azokhoz, akik a halál fogságában vannak! Induljunk hozzájuk, akik a halál kínálatával élnek! Induljunk a betegekhez, és mondjuk el nekik, hogy bármi történjék is; életük van, ha Jézusba oltatnak, és benne maradnak! Menjünk, mondjuk el, mi miről mondtunk le az Élet kedvéért! Menjünk együtt; egymást lelkesítve hagyjunk fel a gonoszt szolgáló cselekedeteink ápolgatásával, élesztgetésével, és váljunk húsvéti hírnökökké, akik élő tanúi, tanítványai az Igének:  'lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa' Jézust! Lehetetlen, hogy a halál erői fogva tartsanak minket, akik az Út, az Igazság és az Élet tanítványai és hírnökei vagyunk! (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: Mikor ide utazgattam, beléd fáradtam, ó, Út, de most, amikor te vezetsz el mindenüvé, Szerelemben esküdtem hozzád. (Rabindranath Tagore)

2016-05-22

MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem megerősít. (Filippi 4:13) A közelmúltban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt, és kezdték más szemmel nézni a világot. A hölgy kapott egy levelet az orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel a kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívják be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta a szervezetét a „KÓR", és már nincs hosszú ideje hátra. A hölgy egy pillanatra elgondolkozott, majd mosolyogva így szólt. – Doktor úr, szeretnék minél előbb befeküdni a kórházba a kezelésre, hogy a szobatársaimnak beszélhessek Jézusról, amíg még van erre időm. Hogyan lehet a halálos hírt félelem nélkül, mérgesség, elkeseredés nélkül fogadni? Hogyan lehet a veszteséget elhordozni? Hogyan lehet bántalmazást eltűrni? Hogyan lehet békességgel a szívünkben élni? Pál azt üzeni ma neked, „MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem megerősít." (Filippiekhez írt levél 4. fejezetének 13. verse) MINDENRE! KRISZTUSBAN! Ő MEGERŐSÍT! A nap gondolata: Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.

2016-05-21

A feltámadás reményében Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él. (Jn. 11:25) A Lázár feltámasztásáról szóló híradás szorosan összekapcsolódik Jézus halálával és feltámadásával. Közvetlen jele az elközelgő eseményeknek. Jézus itt utolsó és legnagyobb ellenségével, a halállal szembesül. A barát betegségében és halálában, a hozzátartozók fájdalmában, a körülállók félelmében és hitetlenségében érzékeli ellenségének gúnyos vigyorát is. Jézus maga sem marad érzéketlen a sírnál: kifejezi felindultságát, megrendültségét és gyászát, nem utolsósorban azért, mert tudja mi vár rá a Gecsemáné kertben. Jézus nem tér ki a halállal való találkozás elől. Érzi, milyen erővel tör fel a hang, amely megszabadítja és kiemeli Lázárt a sírból: „Lázár jöjj ki!" A halállal való szembesülés és annak legyőzése magával hozza a feltámadást és erőteljesebb életet. Csak ebből a tapasztalatból mondhatja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és az élet". Ebből táplálkozik reményünk: Ő, aki teljességében birtokolja, továbbadhatja az életerőt. Hitünk magja a Jézus halál feletti győzelmébe és feltámadásába vetett hit. Ha ezt a hitet magunkévá tudjuk tenni és tudatosan élünk belőle, akkor már látjuk örök életünk kezdetét. Ám ez a hit egyedül még nem belépőjegy az örökkévalóságba. Élő hit kell, ami azt jelenti, hogy minden nap újra Belőle merítünk életet, hagyjuk, hogy éltessen, és felkelve sírunkból lerázzuk láncainkat, amelyek körül fognak, és elkezdünk valóban élni! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő. (Irenius)

2016-05-20

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,1-2.6) Ez a zsoltár azt mondja el, hogy mi az ember és az egész teremtett világ feladata, értelme, célja: Istent dicsérni. A dicséret több mint a hálaadás, mert az egyéni. A hálaadásban megköszönöm Istennek személyesen a Tőle kapott testi-lelki ajándékokat: a mindennapi kenyeret, családomat, egészségemet, munkámat, örömömet. A dicséret közösségi: túlemelkedés önmagamon. Egy gyülekezeti, bibliaórai, ifjúsági, gyermek közösségben másokkal együtt tudom dicsőíteni Istent. Sok egyéni hálaadás közös dicséretté teljesedik. Ehhez ott kell lennem a közösségben. Éreznem kell, hogy számomra azért fontos az istentisztelet, mert az az egyetlen igazi formája Isten dicsőítésének. Magányos keresztyénként nem tudom dicsérni Istent „nagyságához méltóan", mert csak egy vékonyka szeletét látom az Ő „hatalmas tetteinek". A közösségben válik számomra igazán hatalmassá Isten szeretete. Isten dicsőítése nem csupán egy hétvégi program, hanem életforma, életre szóló feladat. Az egész életem legyen istentisztelet. Életem minden öröme és bánata között legyek bizonyos abban, hogy Ő velem van, nem hagy el, Ő az én pásztorom, Aki óv, véd és vezet. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert sokan tartozunk az Ő nyájába, akik mindenért Őt áldjuk és magasztaljuk. Életem minden hálás perce, az övékével összefonódva, nagy, közös dicséretként száll Felé! (P.Á.) A nap gondolata: Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.

2016-05-19

„Bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám." (Zsolt 38,5) Mindnyájan szeretjük a csendet (?). A napi munka zaját csendben jó kipihenni. A csend nyugtatólag hat megtépázott idegeinkre. Csendes perceinkből szeretünk kizárni minden zavaró tényezőt. Tudunk-e Jézus csendjére hangolódni? Amely nem üres és tartalmatlan pihenés, nem nyugalom és bezárkózás, hanem csupa izzás és feszültség, éber Istenre figyelés. Jézus csendjében benne van a halálos gyötrődés, a kitartó imádság és az odaadó engedelmesség. Szenvedése nagyon emberi, szinte gyengének látszik. Most érezzük magunkhoz talán a legközelebb. De érezzük-e, hogy mindez értünk történik? Jézus azért szenved, hogy a mi küzdelmünk ne legyen kilátástalan. Őrajta van bűnünk súlya. Önszeretetünk, családi összeférhetetlenségünk, munkahelyi hiúságunk, emberek fölötti titkos uralomvágyunk. Bűneink verejtékcseppjei, mint a földre hulló nagy vércseppek gördülnek le homlokáról. S közben így imádkozik: „Legyen meg, Uram, a te akaratod!" Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön. (1Tim 2,4) Istennek nem Jézus gyötrelme, hanem a mi életünk a fontos! Isten az ember életéért még egyszülött Fia szenvedését és halálát is eltűri. Így szeret minket Isten! Ilyen nagy szeretetre válaszolni kell. Nem lehet csendben hallgatni, közömbösen pihenni, magunkba zárkózva önmagunk körül forogni. Bárcsak mindnyájan megéreznénk Urunk sürgető szeretetét! Bárcsak meghallanánk a csendességünkben megtérésre és követésre hívó szavát. Bárcsak válaszolnánk rá engedelmességgel és szolgálatkészséggel! (P.Á.) A nap gondolata: A bűnnek két helye van: vagy a nyakadon csüng, mint iszonyú kolonc, vagy Krisztus keresztjén, mint megbocsátott és elintézett dolog. (Luther Márton)

2016-05-18

Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a) Van egy hely, ahol Isten megbékélt velünk. Van valaki, aki megbékéltette Istent velünk. Isten megbékélésének a helye a Golgota. Isten igazságos haragját csak Krisztus áldozati vére tudja kiengesztelni. Ő szerezte meg halála árán a teljes békességet. A békeszerződés egyetlen okmánya a Krisztus vérének pecsétje a szívünkben. Azért mondja az ige is: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." (2Kor 5,19-20) Isten haragja ránk nézve akkor szűnik meg, amikor elfogadjuk a Krisztusban felénk nyújtott isteni békességet. Nem mellékes dolog a Krisztusnak hit által való elfogadása. Azért nem mellékes, mert aki nem hisz Benne, az megveti Isten felkínált békességét, és az ilyen emberen Isten haragja marad. S ki állhat meg Isten haragja előtt? Igyekezzél azért megbékülni Istennel a Krisztusban, hogy elkerüld az Ő rettenetes haragját. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Vigyázzatok, hogy lelkiismeretetek be ne szennyeződjék, ha mégis megtörténik, amilyen gyorsan csak tudtok, siessetek Istenhez bocsánatért. (Keller)

2016-05-17

Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a) Megtörténik olykor, hogy valakit végképp megbüntet Isten. Sodoma elsüllyedt végképpen, az özönvíz idején valóban elveszett a világ. Anániás és Safira végképp büntetést nyert. Istennek sok büntetése megtérésre való felhívás és figyelmeztetés mindaddig, amíg a kegyelmi idő tart. Azért nem szabad megvetnünk az Ő dorgálását. De nem szabad egykedvűen sem vennünk, mert lejár a kegyelmi idő. Arra kell igyekeznünk, hogy amikor bűneink szerint megbüntet bennünket, akkor Isten szerint tudjunk megszomorodni. Az ilyen „szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez." (2Kor 7,10) Ha magunkra tekintünk, azt kell látnunk, hogy olyan nyomorultak vagyunk, hogy Isten méltán haragudhatna ránk állandóan. Ő mégsem ezt teszi, mert „nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké." (Zsolt 103,9) Van egy hely, ahol Isten megbékélt velünk, ez a hely Golgota! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nem az a bűn, ha megbotlottál és a sárba estél, hanem ha meghemperegsz abban, és jól érzed magad.

2016-05-16

Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a) Azt, amit Jézus valamikor a jeruzsálemi templomban cselekedett, hogy korbácsot ragadva kiverte a templomból azokat, akik Isten szentségét megcsúfolták, azt Isten nagyon gyakran megcselekszi ebben a világban. Isten nagyon sokszor felemeli a maga sújtó kezét népekre, nemzetekre, családokra, és egyesekre is. Szokták mondani, hogy Isten nem ver bottal. Valóban nem. De bűneink miatt igen sokszor megbüntet bennünket más, még ennél is fájdalmasabb eszközökkel. Nemzeteket megbüntet háborúkkal, fegyverrel és öldöklő ellenséggel. Megbüntet bennünket viharral, szárazsággal, jégesővel, betegséggel, s nagyon sokféle módon. Valahányszor Isten sújtó kezét érezzük magunkon, tudnunk kell, hogy Isten haragszik ránk és haragjában sújtott ránk. De egyet soha nem szabad elfelejtenünk: nem ránk, hanem a bűneinkre haragszik. Minket meg akar menteni, meg akar tisztítani és meg akar tartani, csak azért büntet meg, hogy munkáját minél inkább elvégezhesse rajtunk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A bűnnek csak addig van életereje, míg titkoljuk, de elveszti erejét, mihelyst a napvilágra hozzuk.

2016-05-08

Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a) Miért és mire haragszik az Isten? Az Ige eligazít bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy Isten a bűn miatt és a bűnre haragszik. Isten szentsége és tisztasága nem szenvedheti el a bűnt. Isten előtt minden bűn utálatos és megvetett. A vallásos embereknek igen sűrű szavajárása ez: „Nem vagyok bűnös, mert én nem loptam, nem csaltam, nem öltem, nem hazudtam, börtönben nem ültem." Igen ám, de Isten előtt nem csak az bűn, ami az emberek előtt. A világi törvény irigységért senkit nem büntet meg, sem azért, ha valakiben valaki iránt nincsen szeretet. Isten előtt a szeretetlenség, az irigység, a pártoskodás, a széthúzás, a hűtlenség, a káröröm, és minden utálatos bűn, ami az Ő Szentlelkének törvényeivel ellenkezik. Mivel pedig nincsen bűn nélkül való ember, éppen ezért Isten haragja mindenre és mindenkire elhatott. Isten előtt nincs különbség bűn és bűn között. Minden bűn egyaránt utálatos az Ő szemében. Te most éppen milyen bűnnel küzdesz? Ne feledd, van segítség! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." (1Jn 1,9) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az Ördög így szól: Tagadd el bűneidet és halj meg. A Szentlélek így: Valld meg bűneidet Istennek és élj.

2016-05-07

Bizony megemésztetünk a te haragod által. (Zsolt 90,7a) A gyerekekre nézve a legnehezebb dolgok közzé tartozik az, amikor az apjuk haragszik. Emlékszem, ha valami rosszat csináltunk gyerekként, azt általában édesanyánk rendezte le velünk, viszont, ha édesapánk vett elő bennünket, akkor tudtuk, hogy nagy bajban vagyunk, és igen meghúztuk magunkat. Arra is emlékszem, hogy amikor vihar volt, villámlott és zengett az ég az öregek azt mondták: „Gyerekek jók legyetek, mert haragszik a jó Isten!" Nem csak a földi apákban van harag, hanem van Istenben is. Isten haragjáról beszél Igénk is: „Bizony megemésztetünk a te haragod által." Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Isten haragja és emberek haragja között, a mennyei Atya haragja és a földi apák haragja között igen nagy a különbség. Az emberek haragja legtöbbször emberi indulatokból ered. Az emberek haragja a test és a testi élet miatt van. Az emberi haragot igen sokszor emberi irigység, hiúság és büszkeség táplálja. Benned mi táplálja a haragot? Krisztus követőként is legyőz még olykor-olykor a haragos indulat? Ne feledd segítségül hívni az Urat ilyenkor, mert egyedül Ő lehet segítségedre. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.

2016-05-06

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Értsük meg az Igéből, hogy a mező füve nem csak elhervad, megszárad, hanem takarója is a földnek. Eltakarja a csúnyaságait, virágszőnyeggel borítja be a földet. Ha emberek mennek át rajta nem lesz sáros a lábuk, mert a fű megvédi a cipőjüket. Ha elesik egy futkározó gyermek, nem üti meg magát, mert a fű megvédi őt. Tehát ne csüggedjünk el, mert igen hasznos a mi múlandó, rövid életünk. Arra kell törekednünk, hogy legyen bennünk elfedező szeretet. Ebben a világban rengeteg a bűn, a feketeség, visszásság, rengeteg a tövis. Keresztyén emberként arra hívattunk, hogy ezeket elfedezzük, betakarjuk, és életünkkel, szolgálatunkkal széppé tegyük. „Mindenekelőtt pedig, legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez." (1Pt 4,8) Annyi ember fut és rohan, mit sem gondolva az élettel és annyiszor megbotlik és elesik. Mi lenne, ha mindig összetörné magát, ahányszor elesik? Legyünk mi oltalom és védelem, legyünk mentő szeretet és segítő kéz a botladozók számára. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mi a halál? Egy előszoba, melyben a halhatatlanságba átköltözünk, az a hely, ahol a lélek, miként Eszter, felékesíti magát, hogy az Élet királyával találkozzon. (Spurgeon)

2016-05-05

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Elhervadunk, és elszáradunk, mint a virág valóban, de ne csüggedjünk el és ne mondjuk, hogy az életünk haszontalan, hiábavaló élet. Ha hűséges voltál abban, amiben élned kellett, ha betöltötted azt a hivatást, amire rendelt Isten téged, ha nem akartál több lenni annál, aminek rendelt, de nem voltál annál kevesebb sem, akkor az életed illatozó életté lett. Legyen bár múlandó az életünk, jöjjön bár a halál, még haló porainkban is áldás leszünk. Jusson eszünkbe az Ige: „Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre." (2Kor 2,15-16) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Egy aranykoporsó nagyon hitvány kárpótlás az elkárhozott lélekért.

2016-05-04

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Úgy törekszünk a dicsőségre, mintha soha nem lenne vége a fű életünknek. Ez a következő terület, amiről úgy gondolkodik az ember, hogy örökké virágzik. Mindenki híres akar lenni valamiben. Van, aki a sportban, szórakoztatóiparban, vagy éppen politikusként. Van, aki a művészetekben, zenében, festészetben, szobrászatban akar híres lenni, akar dicsőséget szerezni. Azt mondja az Úr: az ember dicsősége olyan, mint a fű virága. Ehhez az is hozzátartozik, ha a hívő ember a hívők között akar bármilyen dicsőséget magának. Amikor nem Istennek adja a dicsőséget, akár a saját, akár a gyülekezete dicsőségét. A fű elhervad, elmúlik, vége lesz. Jézus azt mondja: „Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (Jn 5,44) Egymástól nyerünk dicsőséget, az egyik fűember a másik fűembertől. Az elmúló virágú ember akar kapni dicsőséget egy másik elszáradó embertől. Jézus Krisztus azt mondja, hogy van egy másik dicsőség, amit Isten ad, azt kell keresnünk. Mi melyik dicsőséget keressük? Azt, ami elhervad, mint a fű, vagy az Istentől való dicsőséget? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Jó Jézusért élni, még jobb Jézusért szenvedni, de a legjobb Jézus ölén meghalni.

2016-05-03

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. Zsolt (90,5-6) Úgy gyűjtünk, mintha soha nem lenne vége a fű életünknek. Fű, amikor gazdagságot gyűjt magának az ember. Ma van, és holnap odalesz. „Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban." (Jak 1,11) Ez a másik terület, a szépség mellett, amiről úgy gondolkodik, hogy örökké virágzik: a gazdagság. Már nem tudja használni sem, már csak gond, de gyűjt. Isten Igéje azt mondja, hogy elhervad, elmúlik a gazdag is az ő gazdagságában. „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak." (Péld 11,28) Átéltünk már sok ilyet, amikor semmivé lett a gazdagság. Volt államosítás, volt pénzromlás, gazdasági válság. Voltak nagy katasztrófák, amikor egyik pillanatról a másikra elnyelt a föld, elvitt az árvíz mindent. A válságra emberek házai mentek rá. Vitte a bank. De még ha megmaradna minden is az ember élete végéig, akkor sem viszi el magával. Tehát: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják." (Mt 6,19-20) (Prókai Árpád) A nap gondolata: A meghalás művészet, melyet az életben kell megtanulni.

2016-05-02

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Úgy élünk mintha soha nem lenne vége a fű életünknek. Például az ember szép akar maradni. Emlékszem egy régi reklámra, ahol egy nő ment felfelé a lépcsőházban, és lefelé a lépcsőkön jött egy fiatal pár, akik úgy köszöntek a nőnek, hogy „kezét csókolom", mire a lépcsőház kezdett összeomlani. A reklám szlogenje pedig ez volt: „Ha egy nőt egyszer idősebbnek néznek, mint amilyen valójában, attól még nem dől össze a világ, akkor gondoljon a Fabulissimo-ra." Az ember szépítkezik, mert azt nézi, ami a szeme előtt van. Azt gondolja, hogy az a szép, ha nem lesz ráncos a bőre. Az a szép, ha egyenes a tartása, ha nem hízik el, ha festett a haja, mert akkor fiatalabbnak tűnik, és még sorolhatnánk. Sokszor a külsőt nézik a fiatalok a párválasztásnál. A szépséget és a külsőt nézi a feleség is, azért nem vállal gyermeket, mert akkor tönkremegy az alakja. Pedig: „Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!" (Péld 31,30) Nem a belső szépséget nézzük, pedig Isten azt nézi. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sám 16,7) Bizony fű a legszebb ember is. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Némely ember úgy él, mintha megváltotta volna jegyét a mennyországba, s meghagyta volna a kalóznak, hogy közvetlenül a végállomás előtt költse fel.

2016-05-01

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Miért vagyunk olyanok, mint a fű? A bűn miatt! Isten megmondta: „A kert minden fájáról szabad enned; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meg kell halnod" (1Móz 2,16-17). Ami reggel sarjad, az estére odalesz? Nézzünk meg egy kis gyermeket, milyen aranyos! Minden gyermek szép, minden gyermek egy ígéret. Ahogy nő elcsúfítja a bűn. Még a hívő embert is. Öregkorban megfonnyad, ráncos lesz. Romlik a látása, romlik a foga, romlik mindene. Reggel sarjad, és estére vége. Mert ami testtől született, test az, még a hívő ember is. A bűn miatt. Gondoljunk csak erre, ha elmegyünk a temetőbe, a sírok is némán figyelmeztetnek bennünket. Ezek valamikor aranyos kisbabák voltak. Reményekkel teli emberek, óriási terveik voltak, talán nagy dolgokat vittek véghez. Talán gazdagok voltak, talán híresek, ki tudja kik és mik voltak, és tessék elhervadtak, megszáradtak, ott vannak a sírban, benőtte sírhantjukat a fű. „Olyanokká lesznek, mint a fű." Az ember ezt nem akarja tudomásul venni. Úgy él, úgy gyűjt, úgy igyekszik, mintha nem lenne vége a fűnek. Mintha örökké virágozna, mintha örökké élne itt a földön. De tudomásul kell vennünk, hogy olyanok vagyunk, mint a fű, estére elhervadunk és megszáradunk. Isten terve szerint jöttünk erre a világra, isteni gondviselés alatt élünk, de a pusztulás felé indultunk el mindannyian, hacsak nem lesz életünk egészen – testestől, lelkestől – az Úr Jézusé. Mert Ő örökre megmarad, és aki Őbenne él, mint megváltott gyermeke, nem lát halált. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincs biztosabb a halálnál, és bizony – talányosabb a halál idejénél.