2016-05-26

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsoltárok 90:12) Arról, hogy mitől bölcs az emberi szív, sok mindent elmondhatunk. Bizonyára te is meg tudnál fogalmazni néhányat ezek közül. Én most egy történeten keresztül szeretném gondolataidat egy bizonyos irányba terelni. Egy régi bölcs egy kétfedelű ládát adott a szultánnak, és azt mondta: „Felség, amikor azt hiszed, hogy te vagy a legboldogabb a világon, nyisd ki a jobb oldalit, ha te vagy a legboldogtalanabb a világon, nyisd ki a bal oldalit." Telt-múlt az idő, a birodalom úgy virágzott, mint még soha, és akkor a szultán kinyitotta a jobb oldali fedelet. A láda mélyén egy papírt talált írással: „Elmúlik". Múlt az idő, az országot bajok sújtották, a szövetségesei elhagyták, a szultán beteg lett. Akkor eszébe jutott a láda, odament hát, kinyitotta a bal fedelet. A láda mélyén újabb papír volt. Lassan kihajtogatta, azt olvasta: „Elmúlik". A bölcs szívű ember tudja: minden elmúlik egyszer. Éppen ezért mindent az Úr kezéből fogad. Jót is, rosszat is. Légy hálás mindenért! Elmúlik a jó is, a rossz is. Csak az Úr örök. Benne bízz, rá tekints! Ma is! A nap gondolata: Aki Isten gondolatainak világából táplálja meggyőződését, az a világ vélekedésével és a környezet felfogásával szemben bámulatos függetlenségre jut el. (Kroecker)