Kezdd meg a munkát!
„Ezt mondja az Úr: Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr! Aháb ezt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Ezt mondja az Úr: A tartományi vezérek katonái által.Ki kezdje meg a harcot? – kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad!" (1Királyok 20,13-14)
Az Isten nélkül élő embert gyakran azzal vádoljuk, hogy a maga kezében akarja tudni és tartani az élete irányítását, önfejű módon hoz döntéseket, nem feltétlenül kér tanácsot, csak igyekszik haladni a saját maga által eltervezett úton a saját maga által megálmodott cél felé. Bezzeg a keresztyén ember…
… kikéri az Isten véleményét, keresi az útmutatást, egyáltalán azt a célt, ami az Isten terve az életére nézve, megfontolja a tanácsát és aszerint halad aztán. Már ha halad. Mert bizony könnyen megtaláljuk a ló másik oldalát: tapodtat nem mozdulunk addig, amíg nincs meg szemünk előtt kristálytisztán nem csupán a következő lépés, hanem az egész út. És ha megvan, akkor még kérjük azt is Istentől, hogy adjon jelet, és hogy tényleg biztos legyen, azért még várunk pár megerősítő Igét, egy áldást, néhány bizonyságtevő testvért, egy-két „véletlen" találkozást, a vasárnapi megerősítő igehirdetést, és talán még egy mennyből alászálló atyai szózatot is, hogy esetleg elinduljunk.
Valahogy így lehetett Aháb is. Nagy út állt előtte, nagy harcot kellett megvívnia az arámokkal, amihez joggal kérte és várta az Isten támogató jelenlétét és segítségét. Hiszen az ígéret világos volt, de ugyanakkor óriási feladat is egyben. Aháb igyekezett bebiztosítani magát. Talán az a vágy volt a szívében, hogy Isten látványosan vonuljon elöl, ő meg majd csak halad dicső léptekkel magabiztosan a lába nyomában. „Ki kezdje meg a harcot? – kérdezte Aháb. Ő így felelt: Te magad!" Ezután pedig Aháb felmérte a rendelkezésre álló erőforrásait, a sereget, és a megfelelő pillanatban „nagy vereséget mért Arámra" (21.v.) Legyen előtted Aháb példája!
Isten megkezdte az értünk való harcot azzal, hogy ígéretet adott. Akár erre a mai napra, akár egy konkrét helyzetre, akár egy életszakaszra. Ki kezdje meg a harcot?, vagyis a mai munkát? Te megad! Megvan a cél, vedd számba az erőforrásokat, a felhasználható segítséget, és cselekedj! És támaszkodhatsz közben arra az Istenre, aki győztes Úr, aki megvívta harcát a Gonosszal és diadalt aratott fölötte. Ő ad segítő kezeket, ad útmutatást, ad mécsest a lábad elé, csak indulj el, kezdd el végre a harcot, a feladatot, amit rád bízott – te magad! És veled lesz áldása.
(Pintérné Tóth Ágnes, Budapest, Schweitzer Albert Református Szeretetotthon)
A nap gondolata:
„A halogatás legveszedelmesebb tulajdonsága, hogy szokássá válhat." (Steven Pressfield)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése