2020-04-06

Fáradtság és kitartás

„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézs 40,30-31)

Sokszor észrevesszük, hogy a mindennapi rohanásban nemcsak mi, hanem a körülöttünk levő embertársaink is ki vannak merülve. Ilyenkor legalább igyekszünk beléjük lelket önteni. Jókívánságainkban is ezt emlegetjük a legtöbbet: Sok erőt, egészséget! – mondjuk. Honnan, miből lehet erőt nyerni? Energiaitalokból, kalóriadús ételekből, mesterséges tápanyagokból? Ma mindinkább ezeket reklámozzák. Az Ige egy másik, lelki erőforrást hangoztat, mert életünk során legfőképpen erre van szükségünk. Ennek a hiánya tehetetlenséget eredményez. Sokszor fel szeretnénk tölteni másokat szeretetünkkel, igyekezettünkkel, de nem sikerül. Olyanok vagyunk, mint egy lemerült akkumulátor. Az akkumulátor csak akkor tud egy gépet vagy egy motort elindítani és árammal feltölteni, ha ő maga is fel van töltődve. Nekünk is szükségünk van Arra, aki minket feltölt – Isten Lelkének erejére.

Azt szoktuk mondani, hogy a fiataloké a jövő. A szülők értük imádkoznak és dolgoznak. Reménységük van bennük. A mai világban azonban már nem egyéniségeket nevelnek ki egy-egy generációból, hanem mind inkább ú.n. sztárokat. Sportban, zenében, filmekben ők a legkiválóbbak. A mai fiatalság sajnos, csak őket tekinti példaképének.  De amennyire rajonganak értük, annyira meg is vetik őket, ha a sztárból „hulló csillag" lesz. Ezért említi az Ige: „még a legkiválóbbak is megbotlanak." (30.v.). Sokszor szurkolunk egy atlétáért, aki éppen a cél előtt esik össze, vagy a kedvenc csapatunkért, amelyik éppen a döntőben szenved vereséget. Vajon hiányzik belőlük a kitartás és a hit? A hitben való bizonytalanság mindig reménytelen küzdelmet eredményez.

Ézsaiás próféta a kitartás szemléltetésére a saskeselyűt hozza fel példának. A sas hosszú utakat, akár több ezer kilométert is meg tud tenni megállás nélkül. Úgy tud sokáig a levegőben maradni, hogy még a szárnyát sem mozgatja és minden erőfeszítés nélkül a légáramlatokra bízza magát. Így kell mi is Isten Lelkére bízzuk magunkat, hogy repítsen oda, ahol szükség van reánk: családba, gyülekezetbe, közösségbe. Bízzuk rá magunkat és csak annyit fussunk, amennyit ő elvár tőlünk, amennyi erőnk van – amennyire „fel vagyunk töltve". Ne vállaljunk többet annál, mint amennyit Ő kér. Pál apostolnak is ezt mondta az Úr: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el" (2Kor 12,9).

Isten adja meg nekünk ezt az erőt kegyelme által, hogy mi meggyőződjünk: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!" Az Isten Lelkének szele röppentsen bennünket a magasba és csodákon keresztül vigyen át egy új, az Ő Igéjén alapuló világba! (Kun Attila Árpád, Magyarkirályfalva)

A nap gondolata:

Nem csak az erős, aki a küzdelemben mindvégig állva marad, hanem az is, aki a földről mindig fel tud emelkedni.