Te jössz hozzám?
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. (Máté ev 3.13-17)
A víz a halál szimbóluma (is) a Szentírásban. A keresztségben az ember meghal bűneinek, és feltámad egy új, tiszta életre. Amikor Jézus betöltötte a harmincadik életévét, és jog szerint tanító lehetett, Keresztelő János közösségében találkozunk vele. Útjának célja, hogy megkeresztelkedjen. Emberi gondolkodásunk egyik oldala felől érthető az emberi ellenkezés: nekem kellene hozzád mennem, nekem lenne szükségem rád, hogy változtatni tudjak az életemen, mégis te jössz hozzám, mintha én hozhatnék változást a te életedbe? Az igazság, amit Jézus betölteni akar, más szemszögből látja a találkozást. Én jövök hozzátok, én vállalok veletek közösséget. Magamra vettem az emberi testet, most a keresztelkedés által magamra veszem az emberi sorsot is.
Sokszor talán úgy látjuk az Istenhez vezető utat, amit nekünk kell végig járnunk, egyedül. Nekünk kell elindulni, változni, végig küzdeni, közeledni Istenhez és végül majd megérkezni. Talán mindazok is így gondolták, akik Jézus és János párbeszédének fültanúi voltak. Keresztelő János feladata az volt, hogy „az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz (Mal 3,6). Jézus cselekedete azt jelenti, ő is közeledik hozzánk, nem egyedül kell megtennünk az Istenhez vezető utat.
Jézus cselekedete egyben pecsét is. Nekem kellene hozzád mennem, mégis te jössz hozzám Uram. Nekem kellene hozzád hasonlóvá lennem, először mégis te lettél hozzám hasonlóvá. Ő elvállalta azt a küldetését, amit rá bízott az Úr, még ha ártatlanként a bűnösök közé kellett is számláltatnia.
Nagy kérdése keresztyén életünknek, hogy csak várjuk, hogy hozzánk közeledjenek, vagy mi is közeledünk a másik emberhez? Közelednünk azonban úgy kell, hogy közben az Atya akaratát hirdetjük és cselekedjük.
A nap gondolata:
„Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét." (Ingmar Bergman)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése