Mire jutsz?
„Van itt szolgáid között ötven ember, bátor férfiak: hadd menjenek el megkeresni uradat… de ő így felelt: Ne küldjetek senkit! Amikor azonban a végletekig unszolták, azt mondta: Hát küldjetek! El is küldték az ötven embert, azok három napig keresték, de nem találták meg. Visszatértek azért hozzá, mert még Jerikóban tartózkodott. Így szólt hozzájuk: Megmondtam nektek, hogy ne menjetek." (2Királyok 2,16-18)
Annyi szaladgálás vesz körül bennünket. Olyan sokféle útra indulunk lelkileg, gondolatban vagy épp fizikailag mi magunk is, s a végén gyakran állunk ott a nagy kérdéssel: Jutok én ezzel valamire? Ebben az Igében 50 ember megy együtt, nagy odaszánással - eredménytelenül.
Nemes a cél, jól megalapozott az elképzelés, de végül semmire sem jutnak, s ha visszatekintenek így nyugtázhatják a dolgot: a semmit csináltuk, a semmire unszoltuk, biztattuk egymást. Isten meg akarja kímélni, meg akarja menteni az övéit a semmire vezető utaktól, a semmire jutó élettől. Felkínálja magát: „én vagyok az Út" - ne érd be a semmivel!
A semmi ugyanis, bár elsőre nem úgy tűnik, veszélyes dolog. Fel sem tűnik és eltelik benne az életed. A semmi nem kényelmetlen annyira, hogy nyomja a szívedet, nincs súlya, hogy roskadozzon alatta a lelked, a semmi egyszerűen csak „üres", súlytalan. Jézus odalép az övéihez, mindegy éppen miben vannak vagy mivel vannak látszólag „tele", hogy a semmit halászták egész éjszaka vagy épp az aznapi bevételt számolták a vámszedő asztalon, odalép és azt mondja: „Kövess engem!" Ő nem a semmibe visz, vele nem a semmire jut az ember. Súlyt ad a semmibe elvesző, eltűnő ember életének. Az „élet leheletét leheli" közénk és belénk. Krisztus Lelkének vezetését elkérni naponta, engedni Neki, hagyni szóhoz jutni közöttünk, hogy ne a semmit csináljuk, ne a nagy semmire jussunk. Ő nem egy üres, hanem egy „teljes" életet hozott közénk és akar ezzel naponként betölteni. (Sohajda Levente, Göncruszka)
A nap gondolata:
Pénzhiányban szenvedni kellemetlen, betegségben sínylődni fájdalmas, barát nélkül lenni szomorú, rossz hírbe keveredni kétségbeejtő, de Krisztus nélkül lenni a legborzasztóbb hiány a földön. (Spurgeon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése