Megmaradás
Amikor eljött az az idő, amelyről meghagyta a király, hogy vezessék őket eléje, a főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. (Dániel 1:18-20)
Vannak a történelemben olyan időszakok, amikor könnyebb, vannak időszakok, amikor nehezebb megélni az embernek ragaszkodását hitéhez, ahhoz a jó értelemben vett hagyományhoz, amiben felnőtt, ami identitásának a része. A régieknek még evidens volt, hogy „református magyar vagyok, amíg élek az maradok..."
A fogságban lévő választott nép gyermekeiből az ígéreteseket, a tehetségeseket kiválogatják, és át akarják őket nevelni a birodalmi érdekeknek megfelelően. Ezért kapnak új nevet: felejtsék el az Istenükhöz, a népükhöz kapcsoló szép neveket, új, idegen csengésű megszólítással illeszkedjenek be a birodalomba. Ezért tanítják őket szorgalmasan a kaldeusok nyelvére: felejtsék csak el anyanyelvüket, azzal úgy sem lehet érvényesülni, mert az csak egy kis közösség nyelve. Új szokásokat igyekeznek meghonosítani köztük, más ételekkel etetik őket, más ünnepekre invitálják őket: legyen, ami leváltja, feledteti saját hagyományaikat.
De vannak, akik kitartanak. Ragaszkodnak Istenükhöz, népükhöz, szokásaikhoz. Van bátorságuk megversenyeztetni a sajátjukat a máséval. Isten igazolja a hűséget. És amikor letelik a próbaidő, kiderül, nemhogy nincsenek lemaradva a többiektől, akiket bedarált a birodalmi gépezet, hanem inkább sokkal okosabbnak bizonyultak mindenkinél. Így aztán nem lenézik őket, hanem felnéznek rájuk.
Globalista világunk is igyekszik bedarálni mindent, ami református keresztyén hitünkhöz, magyar nemzetünkhöz köt bennünket. Már magunktól adunk idegen neveket gyermekeinknek. Fontosabb, hogy idegen nyelvet/nyelveket tanuljanak a gyerekek már az óvodában, mint az anyanyelvünk helyes, választékos használata. Van olasz, kínai, francia, amerikai és ki tudja milyen étterem, de egy jó töltött káposztát, paprikás csirkét alig lehet valahol kapni. Új, számunkra idegen gyökerű ünnepek jelennek meg kereskedelmileg jól megtámogatva (Halloween, Valentin nap, Hanuka stb…), és lassan saját ünnepeink fénye megkopik. Azért, hogy megmaradjunk, hogy értékesnek bizonyuljunk, fel kellene fedezni azt a kincset, amit mi kaptunk Istentől, és ragaszkodni hozzá. Ismerjük meg hitünk és nemzetünk nagyjait, merítsünk erőt és bátorságot mindazoknak a példájából, akik nem az önfeladás, hanem a kiállás, a ragaszkodás útját választották, és képesek voltak áldozatot is vállalni a megmaradásért. (Pálfi Zsuzsanna, Győr)
A nap gondolata:
„Elfussunk? Nincs hová! Sehol másutt Magyarországot meg nem találjuk. Senki a maga országából barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyezhessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sehol nincs, hanem Pannóniában. Itt győznöd vagy halnod kell!" (Zrínyi Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése