Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." (Jn 20:24-25)
Az Igénket megelőző szakaszban arról olvashatunk, hogy Jézus megjelenik a félelemtől és szomorúságtól bezárkózott, de együtt lévő tanítványoknak. Beszél velük, megnyugtatja őket. A vigaszt nyert tanítványok pedig elmondják Tamásnak a jó hírt: „Láttuk az Urat!" Ezt nevezzük bizonyságtételnek. Ez a feladata a mindenkori tanítványoknak: ha találkoztál Jézussal, ha vigaszt nyertél, ha jó híred van, add tovább! Add tovább, hogy másnak is jó legyen, hogy a másik szenvedése is enyhüljön, elmúljon, hogy a másik is megnyugodjon.
Hitre juttatni ugyan senkit nem tudunk, mert azt csak Jézus, a feltámadott Krisztus tudja megtenni. Ő viszont tudja is, akarja is. Bennünket is felhasználhat Urunk a másik ember hitre jutásának folyamatában, de hitet mindig ő ad. (Katona Béla)
A nap gondolata:
Az ember élete nagyon rövid. Ezért nem mindegy, hogyan éljük, milyen tartalommal töltjük meg. Egyszer el kell számolnunk vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése