Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. (Példabeszédek 22:4)
Talán a népmesék miatt, de az ember azt gondolja, hogy a gonosz, a negatív szereplő elnyeri méltó büntetését, míg a jó méltó jutalmát. De az ige azt mondja, hogy nem elég emberileg nézve jónak lenni. Nem azért jár jutalom, dicsőség és élet, mert a környezetünk szemében jónak mondanak minket. Ennél több kell, kell az, hogy Istent féljük, vagyis, hogy legyen hitünk. Hogy tudjuk magunkat megalázni előtte, meghajolni akarata előtt, és ha ez megvan, akkor miénk lesz az a dicsőség és az az élet, amely örök. Nem mulandó, nem mások megítélésétől, kedvétől függő, hanem olyan, amit csak az Isten adhat, és kínál is mindannyiunknak. (Forró Éva)
A nap gondolata:
Az ember arra rendeltetett, hogy élje az életét, ne pedig készülgessen rá. (Boris Pasternak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése