Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz! (Példabeszédek 25:6-7)
Tegnap azt írtam, hogy két kérdéssel szembesít Igénk, ma egy harmadikat is feltennék: mit nézünk ki embertársainkból? Megfogalmazhatnám úgy is: mennyire tartjuk őket? Bevallom őszintén, e dologban a közelmúltban rosszul vizsgáztam. Egy lelki rendezvényen több ismeretlen emberrel ültettek egy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Nem tudtam, hogy más felekezetűek is meghívást kaptak az összejövetelre, de többnyire lelkészek és presbiterek alkották a csapatot. Én pedig presbiternek néztem egy másik felekezet lelkészét. Szörnyen restellem a dolgot, hiszen ismerem az Igét: egymást önmagatoknál különbnek tartsátok. (Fil 2:3) Persze esetem nem azt jelenti, hogy a lelkész feljebbvaló a presbiternél – hiszen Isten szolgája mindkettő –, de kellemetlenül éreztem magam az adott helyzetben, míg a szolgatárs nagyobb méltóságra emelkedett – legalább is az én szememben…
A nap gondolata:
Tedd rá kezedet a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. (Seneca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése