Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. (Példabeszédek 28:23)
Életünk során sok mindenre figyelmeztethetjük egymást. De vajon szóvá tesszük-e, ha embertársaink a kárhozat felé tartanak? Merjük-e vállalni a Krisztusról szóló bizonyságtételt akkor is, ha valószínűleg gúny tárgyai leszünk? Persze nem kell tolakodnunk senkivel szemben, de nem arról van-e szó olykor, hogy szégyelljük a hitünket és az Úrhoz tartozásunkat? Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy te miattad nem látta meg Őt – szoktuk énekelni. Nem kell megtérítenünk az egész világot, mert az úgy sem fog menni, de semmit nem tenni is nagy bűn. Igaza van annak, aki ezt mondta: Élj úgy, hogy kérdezzenek, és a válasz az életed legyen. Segítsen az Úr bennünket ebben!
A nap gondolata:
Csak egy mód van rá, hogy ne féljünk az emberektől, ne féljünk a haláltól, ne féljünk a gonosztól, és ne féljünk a természet elemi erőitől - és ez a mód az, hogy ne féljünk Istentől, hanem szeressük őt. (Lev Tolsztoj) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése