Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik. (Példabeszédek 29:1)
Van, akinek semmi sem használ. Még a fenyítés sem. Az pedig már elég nagy baj. A gyermekeit nem azért fenyíti a szülő, mert minden rendben van velük, és mert azt szeretné, ha minden maradna a régiben. A fenyítés a nevelés, a jó irányba terelés egyik eszköze. Isten az ő választott népét több esetben fenyítette, ám nyakasságuk mintha az ők semmiből sem tanulnak hozzáállást mutatnák. S vajon mi tanulunk a fenyítésekből? Vagy újra és újra nekimegyünk a falnak fejjel, pedig bár lépéssel arrébb ott az ajtó és csak a kilincset kellene lenyomni ahhoz, hogy átlépjük a küszöböt? A nyakasság egyfajta merev ragaszkodást jelent, de ez soha ne a bűnhöz való ragaszkodásunkkal legyen egyenértékű, Igénk szerint ugyanis az hirtelen való összetörettetést von maga után.
A nap gondolata:
| Ami fáj, az nevel. (Benjamin Franklin) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése