Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát. (Példabeszédek 29:3)
Vagyont elpazarolni sokféleképpen lehet. Ital, kártya, játékgép, hogy csak néhányat említsek a sok közül. Igénk egy újabb veszélyre hívja fel a figyelmet: a paráznaságra. Ha figyelmesen elolvassuk a tékozló fiú történetét (Lk 15:11-32), akkor kiderül, hogy ő is parázna nőkre tékozolta el az atyai örökség ráeső részét és lett földönfutó. Ma is lehetnek hasonló cipőben járók. Úton-útfélen lehet látni bájaikat kellető, szolgáltatásra kész „hölgyeket”, kik az ősinek nevezett mesterséget űzik. Vannak kétségeim afelől, hogy sok munkájuk van-e, de bizonyára soha nem állnának ki az útra, ha állandó tétlenségre lennének kárhoztatva. Nos, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy sem rájuk, sem bármi másra elpazarolni egy vagyont, nem éppen bölcs dolog. Családon belül sem lehet örömet szerezni így senkinek. Tehát erre is, mint a bűn minden válfajára igaz: tartózkodjunk tőle, mert igen mélyre juthat az ember.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. (Weöres Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése