Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22:6)
Mire neveljük, mire tanítjuk gyermekeinket? Mit látnak tőlünk, szülőktől otthon? Ezek a kérdések (is) cikáztak bennem akkor, amikor néhány napja sötétedés után (kb. 19 órakor) három tizenéves fiatallal találkoztam a városban. Egyikük kissé részegen rám köszönt, majd miután én is köszöntem, poénból „beszólt" valami olyat, ami nem tűri a nyomdafestéket. Szelíd maradtam. Nem szóltam semmit. Pedig lehet, hogy szelíden, de szólnom kellett volna. Mindenesetre elgondolkodtam, hogy alig tizenévesen mit meg nem engednek maguknak egyes fiatalok. (Részegség, tiszteletlenség…) Ezt látták otthon? Ezt tanulták? Belegondoltam abba, hogy az én gyermekeim hasonló korban (pár év) várhatóan így is viselkedhetnek majd? Remélem nem, mert nem erre neveljük őket, mert nem erre látnak példát. A gyermeknek megfelelő nevelés az Úr útjára, a szépre, a jóra, a nemesre, az építő dolgokra való tanítást jelenti. Sikerül ezt az utat járnunk?
A nap gondolata:
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! (Antoine de Saint-Exupery)
__________ ESET NOD32 Antivirus - Vírusdefiníciós adatbázis: 5718 (20101220) __________
Az üzenetet az ESET NOD32 Antivirus ellenőrizte.
http://www.eset.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése