A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szeme világát. (Példabeszédek 29, 13)
Az Ige azt mondja, hogy a gazdag is, és a szegény is az Úrtól kapta a szeme világát, látását. De azt gondolhatjátok most magatokban, hogy mégis másképp látják a világot. Az, hogy mi is okozza ezt a másképp látást egy kis történettel szeretném megvilágítani.
Valaki azt mondta:
- Nem értem. Ha az ember szegényhez fordul, ő barátságos és segít, ahogy tud. Ha azonban gazdaghoz fordul, ott ilyesmit nem lát. Mi a szerepe tulajdonképpen a pénznek? A mester azt felelte:
- Lépj az ablakhoz! Mit látsz?
- Egy asszonyt, egy gyerekkel.
- Jó most lépj a tükör elé! Mit látsz?
- Hát mit látnék?! Magamat.
- Nos, látod az ablak is üvegből van, és a tükör is üvegből van. Csak arra van szükség, hogy az üveg mögé valaki tegyen egy kis ezüstöt. És akkor már nem is lát mást csak önmagát.
A nagyobbak már talán találkoztak Móricz Zsigmond Hétkrajcár című művével. Aki ismeri a történetet, az tudja, hogy az anyuka, és kisfia hét krajcárt keres egész délután, hogy tudjon szappant venni a mosáshoz, de csak hatot találtak. Aztán bekopogott egy koldus, aki alamizsnát kért, és amikor elmondták, hogy adnának, de nekik is egy krajcár híja van a szappannak, a koldus adott nekik. Vigyázzunk hát arra, hogy látásunk olyan tiszta maradjon, mint ahogyan az Úrtól kaptuk. Úgy éljünk egymás mellett, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is másikat!
(Forró Éva)
A nap gondolata:
Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez. (Thorwald Dethlefsen)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése