Tegyetek tanítvánnyá minden népet! (Mt 28:19)
Ne csak sóhajtozzunk, hogy de jó lenne, ha kétszer annyian járnánk bibliaórára vagy istentiszteletre, hanem nézzünk szembe magunkkal: mit tettünk, hogy kétszer annyian legyünk? Imádkozunk-e a gyermekünkért, a szomszédért, ismerősért rendszeresen: adja meg Isten, hogy hívogató szavunkat meghallva, válaszoljon Isten megszólítására, s csatlakozzon a gyülekezethez. Be tudjuk-e fogadni az újonnan érkezetteket? Beszélgetünk-e velük, meglátogatjuk-e őket? Vagy csak elvárásaink vannak, hogy a lelkipásztor igazán tehetne többet annak érdekében, hogy kevesebben legyenek a távolmaradók. A keresztyénség életforma. S nemcsak a lelkipásztoré. Azt olvassuk, hogy akiket Isten megszólított, azokat meg is igazította, hogy elküldje őket szolgálatába. A tanítvánnyá tételre. Ezzel a felelősséggel kell hát élnie a keresztyén embernek. Kálvinistáknak valljuk magunkat. Tudunk-e a kálvini életpélda szerint élni? Isten megváltó kegyelmére válaszolva hálából az dicsőségére élni? A tanítványképzés lélektől lélekig való szolgálat. Ha majd ez lesz ránk jellemző, bizton elmondhatjuk, hogy gyülekezeteink élete megújul, erővel telik meg, vonzóvá válik mások számára is. Istennek hála vannak már ilyen gyülekezeteink! Ezért ne a keserűség hangja legyen erősebb a misszió évében, hanem a hálaadásé: mindeddig megsegített bennünket az ÚR! Segítségét ő meg nem tagadja, hűséges ma is. Imádkozzunk azért, hogy hűségére ne hűtlenségünkkel válaszoljunk!
/P.Tóthné Szakács Zita/
A nap gondolata:
A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése