A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Azt mondod, az a világ már elmúlt, hogy láthatatlanokban higgy? Hogy naponként becsapnak, hazudnak, meglopnak, átvernek…? Hogy ilyeneket hallva, tapasztalva annak is nehezen hiszel már, amit saját szemeddel látsz, füleddel hallasz…?
Hát még a láthatatlanokban… Pedig ünneped csak így lehet: ha van hited a láthatókon túl a láthatatlanokban… Igen, nehéz próba ez a mindennapokban… Amikor sokan még a gyülekezetbe járók közül is azt mondják: hiszem, hogyha megtapasztalom. Először hadd tapasztaljam meg, s aztán majd el fogom hinni. Akár a gondviselés valóságát, akár a feltámadás csodáját. Tamásnak azt mondja erre Jézus, hogy boldogok, akik nem látnak! Akik nem tapasztalni akarnak, hanem hisznek. Akik nem elégednek meg a szemük előtt zajló világgal, hanem mélyebbre akarnak látni, a felhőkön is túl akarnak tekinteni: akik egészen közel akarnak menni az Istenhez; akik valóban naponként zörgetnek a mennyek ajtaján! Hittel, szívvel, lélekkel! Boldog az ilyen ember! Mert hite jutalmat nyer, mert színről-színre láthatja majd az Üdvözítőt, az Istennek jobbján, az örök dicsőségben!
Lehet kérni az ilyenfajta, Istenben bízó, feltétlenül bízó hitet ajándékba. Adventi, karácsonyi ajándékképpen az Istentől. Ha elveszítetted hitedet, ha megrendült a bizalmad, ha reménységet nem találsz a holnapra… Kérd ezt ajándékba az Üdvözítőtől! „Hinni taníts, Uram, kérni taníts, gyermeki nagy hitet kérni taníts…” /479. dicséret/
(Gyallai Henrietta)
A nap gondolata:
Ha úgy bánunk egy emberrel, amilyennek mutatja magát, akkor rosszabbá válik, mint amilyen valójában. Ha úgy bánunk vele, amilyen lenni szeretne, segítünk neki azzá válni, amire képes. (Goethe)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése