Ne nézd el, ha embertársadnak a szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani! (5Móz 22:4)
Ebben az Igében egy egészen hétköznapi problémával találkozunk. Az a neve, hogy közömbösség. Ez egyfajta passzivitás. Ha valaki közömbös valaki irányába, akkor azt szoktuk mondani, hogy nem érdekli. Nem érdekel valamilyen dolog, vagy nem érdekel a másik ember. Se a másik öröme, sem a fájdalma. A közömbös ember csak magával igyekszik törődni. Már a Biblia első lapjain feltűnik a közömbös ember szava, amikor az Úristen megkérdezi Kaint testvére felől: Hol van Ábel, a testvéred? Kain kérdéssel felel: talán őrizője vagyok én az én testvéremnek? Tudjuk jól, hogy nem sokkal korábban ölte meg édestestvérét és mégis visszakérdez: Őrizője vagyok a testvéremnek? Pedig ebben a kérdésben nemcsak a kérdés hiábavalósága látható meg, hanem az emberi felelősség is. Nem lehet kérdéses, hogy őrizői vagyunk egymásnak családon belül: férj a feleségnek, testvér a testvérnek, szülő a gyermeknek és fordítva. Nem lehetünk közömbösek egymás iránt! Embertársunk bajba jutott állata iránt sem lehetünk közömbösek, hát még akkor egymás iránt! De vajon gyakoroljuk ennek ellenkezőjét, a szeretetteljes felelősséget?
A nap gondolata:
Egyetlen dolgom van e földön: a szeretet. (Victor Hugo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése